Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

A trianoni kötöttségek árnyékában

zászlóalj nevet vették fel.18 A távozó zászlóalj emlékét a város ma is őrzi. 1931- ben a parancsnoki kar kérelemmel fordult a város képviselő-testületéhez, hogy névadójukról, Leiningen-Westenburg Károlyról utcát nevezzenek el. A kérelemnek helyt adtak. A Kossuth Lajos utca folytatását képező útszakasz a vasúti sorompó és a Szügyi út között ma is az aradi vértanú tábornok nevét viseli.19

1935. április 29-én fél tizenegykor az előző nap a kerékpáros-zászlóaljat búcsúztató közönség ismételten felsorakozott a világháborús emlékmű előtt. Hamarosan megérkezett Budapestről a Balassagyarmatra helyezett zászlóalj, melynek élén Laczhegyi Zoltán alezredes lovagolt. Miután a tisztikar leszállt a lóról, az alezredes vezetésével koszorút helyeztek el az emlékműnél.

A laktanya új lakóit Neográdi Horváth Sándor polgármester köszöntötte. Laczhegyi alezredes katonás rövidséggel válaszolt: „A mi részünkről nem fog hiányozni a legmesszebbmenő jóindulat, hogy a barátságot fenntartsuk és a múltat pótolni tudjuk”.20

A barátság azonban nehezen kezdett felmelegedni. A tisztek többségét érzékenyen érintette, hogy Budapest forgatagát a nagyon is vidékies kisvárosi hangulatot árasztó Balassagyarmattal kellett felcserélni. Ez a családosoknál még élesebben jelentkezett. Albérletekbe vagy a honvédség által bérelt, zömében félkomfortos lakásokba tudtak költözni. Nem is tekintették véglegesnek a balassagyarmati tartózkodásukat, mert az Albrecht Főherceg Laktanyából azzal a

7. Az 1/1II. „határőr” zászlóalj katonái. Balassagyarmat, 1937. szeptember 419