Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
Harcok, a Kárpátok előterében. Erdélyben és Maeyarorszáeon törő fegyvereik a hadsereg-parancsnokság által lefoglalt 7,5 cm-es páncéltörő ágyúk voltak. Ezeket eredetileg a németek a románoknak szánták. A balassagyarmati pótzászlóalj a 23. pótgyalogezred kötelékébe került, amelynek a felállításához Losoncról és Salgótarjánból is érkeztek menetszázadok. A 7. tábori póthadosztálynak nem maradtak fenn iratai. A hadosztállyal kapcsolatos okmányok itt-ott bukkannak fel, zömében német korabeli harctudósításokban. Ezekből kiderül, hogy a 2. magyar hadsereg zöme a német Gruppe Siebenbürgen nevű harccsoporttal szeptember 5-én megindította támadását Dél- Erdély birtokbavételére. Ebben a 7. tábori póthadosztály is részt vett, így a balassagyarmati honvédek az elindulásukat követő kilencedik napon már a harctérre kerültek. A 7. tábori póthadosztály szeptember 6-án estig az Aranyoslonka- Torockógyertyános vonalat foglalta el. A támadás fokozatosan veszített az üteméből, s 9-én a román csapatok mellett már szovjetekkel is harcérintkezésbe kerültek. Ekkor a Maros és az Aranyos folyók között a Vidály-Torockógyertyános- Maroscsesztve vonalakra vonult vissza. Szeptember 12-én már az Aranyos folyó mentén húzódott a 7. tábori póthadosztály arcvonala. A következő hetekben súlyos elhárító harcokat vívtak Torda térségében. A harcok október elejéig tartottak, amikor a román-szovjet erők több helyen átlépték az Aranyos folyót. Torda október 6-án súlyos utcai harcok után elesett. Az elszenvedett veszteségek miatt a 2. magyar hadsereg már nem tudta tovább tartani az eredeti védelmi vonalat, ezért Veress Lajos vezérezredes hadseregparancsnok a német felettes parancsnokság jóváhagyásával október 8-án kiadta a parancsot az általános visszavonulásra. A balassagyarmati 23/II. pótzászlóalj részvételére a tágabb értelemben vett tordai csatában a Honvédelmi Minisztérium 22. veszteségi és nyilvántartó osztályához beérkezett név szerinti veszteségkimutatásokból következtethetünk. 1944. szeptember 5. és 9. között a Gyalui-havasokban, s Gyalu községben harcolhattak. szeptember 9-én Gyalu községében sokan tűntek el a harcok forgatagában a zászlóaljból. A 7. tábori póthadosztály a harcok után gyakorlatilag megszűnt. Töredékei különböző alakulatokba összevonva vettek részt a magyarországi hadműveletekben.262 Paczolai István visszaemlékezése szerint „szeptember 5-én kora hajnalban kétszáz magyar önkéntes észrevétlenül átment az arcvonalon és hátba támadta a románokat. A nagy zűrzavart kihasználva indítottuk meg a támadásunkat. A románok csekély ellenállást tanúsítottak, így majdhogynem akadálytalanul nyomulhattunk előre. Ahová bevonultunk, a lakosság virágokkal fogadott bennünket. Néhány nap múlva elértük a Maros vonalát. Amikor visszavonulásra kényszerültünk, ugyanezeken a helyeken sírva kértek, hogy ne menjünk el. Sokan velünk együtt próbáltak menekülni, de a polgári lakosságot az utakról leparancsol196
