Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
I ták, mert azokon a katonaság vonult. Október elejére a pótzászlóalj létszáma alaposan megcsappant. Mintegy 160-170-en lehettünk. A századok szakaszokká zsugorodtak, a zászlóaljakból századok lettek. Ekkor a salgótarjáni és a balassagyarmati zászlóaljak maradványait összevonták. Amikor kiadták a parancsot a visszavonulásra, Petrányi Ferenc százados lelkesítő, hazafias beszédet mondott, aminek az volt a lényege, hogy fogunk mi még ide visszajönni... A visszavonulásunk során a harccsoporttá zsugorodott zászlóaljunkat Levelek térségében az oroszok bekerítették. Három napig voltunk a gyűrűjükben, ahonnan csak külső segítséggel, nagy veszteségek árán tudtunk kitörni."2&> * A 3. magyar hadsereg 1944. szeptember 13-án hajnalban megindított támadása meglepte a románokat. A magyar páncélosok Arad-Lipa irányában törtek előre. Hamarosan Arad magyar kézre került, és sikerült a Maros déli partján is hídfőt kialakítani. A magyar csapatok Temesvár alatt jártak. A siker rövid életű volt, a román-szovjet csapatok szeptember 22-én visszafoglalták Aradot, s Temesvár alól is visszaszorították a honvédeket. Szeptember 24-én a 18. szovjet harckocsihadtest Battonyánál és Csanádpalotánál elérte a trianoni magyar határt, és át is jött rajta. A 20. gyaloghadosztály a Nagyvárad-Arad vonalon foglalta el új állásait. A 23. gyalogezred a Békéscsaba-Arad vasútvonal mentén rendezkedett be a határ védelmére. A 20. gyaloghadosztály felvonulása csak szeptember 29-re fejeződött be. De milyen is volt ez a hadosztály? A Kárpátokban vívott harcok után a harcos állományának és fegyverzetének alig 60 %-ával rendelkezett. Az átcsoportosításkor a létszámot némileg kiegészítették, de így sem sikerült elérni a teljes feltöltöttséget. Ez a megtépázott gyaloghadosztály volt hivatott a trianoni határ mintegy 40 kilométer hosszú szakaszának védelmére. A helyzet nagyon hasonlított az 1942. évi Don-menti állapotokhoz, a gyaloghadosztály erejéhez képest túlságosan hosszú védővonalat vett át, s nem állt rendelkezésre semminemű tartalék. A 23-asok a nagy ellentámadás előtti napokban érték el a számukra kijelölt térséget, s hogy ott mi történt, azt hitelesen örökítette meg Vizy Ferenc naplója. „A 22-én Battonyán kirakodott szállítmány szeptember 23-án Magyar- dombegyházra ment és ott megállt. Este riadóztatták őket, mert egy előrenyomuló szovjet ék betört a faluba. Az éjszakát a katonák a falu szélén lévő kukoricatáblában töltötték. Mindenki lövészteknőt ásott és abban feküdtek. Semminemű védővonal nem volt kiépítve a környéken. Itt érte őket a másnap is, de élelmet nem kaptak. A kukoricák tövébe ültetett tökökből a szuronyukkal darabokat hasítottak ki és azt ették nyersen. Este a zászlóalj bal szárnyát megtámadták, de hevenyészett állásaikban kitartottak. Másnap, 2-án továbbra is a kukoricás széle képezte a védővonalat. Egész nap esett az eső. A katonák sátorlapokat feszí197 1
