Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Don menti hadszíntereken

Az Oszkinóban tartózkodó Várnagy őrnagy lovas hírvivőt küldött a 23/П- zászlóalj parancsnokához, hogy jelentse helyzetét. Hárs százados ekkorra a semmi védelmet nem nyújtó nyílt terepről a zászlóalját egy közeli horhos kijáratához vezette, ahol tüzelőállást foglaltak. A helyzetjelentés után Várnagy őrnagy a balassagyarmatiakat Oszkinó községbe rendelte vissza, ahová 13 órakor megérkeztek. A balassagyarmati és a salgótarjáni zászlóaljak hajnali kivezénylése nem volt értelmetlen. Jelenlétüket kihasználva a 14. gyalogezred sikeresen vonult vissza Sztorozsevoje községből Oszkinó irányába.

Amikor a 23/H. zászlóalj elérte Oszkinót, a falu szélső házainál Hárs László százados a törzsével visszamaradt. Ez idő alatt Várnagy Károly őrnagy a zászlóaljat továbbirányította Jablocsnoje község felé. A visszavonuló, összekeveredett különféle alakulatok között a zászlóalj katonái szétszóródtak. Deák Gyula hadnagy vezetésével egy közel 30 fős csoportot Oszkinóból Kocsatovkára vezényeltek, ahol a —30 fok körüli éjszakát meleg házakban töltötték.

1943. január 14-én a 23/11. zászlóaljnak nem volt vesztesége. A következő napokban Deák hadnagyhoz újabb 23/П. zászlóaljbeli, majd 23- gyalogezredbeli katonákat irányítottak. A létszám lehetővé tette, hogy harccsoportjából századot szervezzen. A körülzárt III. hadtest fontos bázisává lépett elő Kocsatovka község, ahol 15 magyar alakulat mintegy 6000 katonája tartózkodott. Köztük voltak a 23. gyalogezredtől, a 23/H. zászlóaljtól leszakadt honvédek, és az 53/III. zászlóalj maradványa. Martsa Sándor ezredes vezetésével megszervezték a település közvédelmét. A falut több támadás érte a következő napokban, de ezeket Deák hadnagy katonái mindannyiszor visszaverték. Január 21-én a századot mintegy 500 főt számláló menetoszlopban Szemigyeszjatszkojéra irányították, ahol a közvédelmet Tavassy Lajos csendőr alezredes irányította. A községben közel 3000 magyar katona tartózkodott. Miután több támadást is visszavertek a védők, január 25-én kora délután Deák Gyula parancsot kapott, hogy egy önként jelentkezőkből álló vállalkozó csoportot állítson össze felderítés céljából. Parancsnoknak Varga Pál szakaszvezetőt jelölte ki, aki szabad kezet kapott a legénység és a fegyverzet kiválasztásában. Az ötfős csoport fehér hólepleket öltött magára, amikor 20 óra 30 perckor elindultak.

Varga Pál a vállalkozásra így emlékszik vissza: „Az egyik horhost jelölték ki, hogy fésüljük át, mivel azt feltételezték, hogy onnan tartják tűz alatt a falut. Indulás előtt kipróbáltam a golyószórót. Az első lövésnél beszorult a hüvely, ezért a golyószórós honvédet visszaküldtem, mert a nagy hideg miatt nem tudtuk volna a szerkezetet működésbe hozni. Úgy gondoltam, hogy ha már minket feláldoznak, legalább ő meneküljön meg a haláltól vagy a fogságtól. A kijelölt csoportban nekem volt német géppisztolyom, és az egyik honvédnek zsákmányolt orosz dobtáras. A többieknek csak puskájuk volt. Ezeknek sok hasznát nem vettük.

153