Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken Legfeljebb egy lövést tudtak volna vele leadni. Kézigránátokkal jól elláttak minket. A parancs úgy szólt, hogy a szélmalom bal oldalánál menjünk ki és ugyanott jöjjünk vissza, nehogy a saját honvédeink tűz alá vegyenek minket. A szélmalmot elhagyva 5-600 méterre találtuk meg a horhost, amelyből füst szállt fel és fény szűrődött ki. Halkan szóltam az embereimnek, hogy jobbra-balra csatárláncba fejlődjenek fel. Az orosz géppisztolyos honvéddel mentünk elől, a többiek 5- 10 méterre követtek. A horhos szélére érve láttuk, hogy tűzrakásoknál melegszenek az oroszok. Szerencsére nem vettek észre, és talán nem is számítottak rá, hogy a faluból kimerészkedünk a nagy hidegben. Halkan utasítottam az embereket, hogy ha a géppisztolyok megszólalnak, akkor a kézigránátokat dobják a tűzrakások közé. A robbanásoktól a magasba repdestek a tüzes fadarabok. Az oroszok annyira meglepődtek, hogy egy lövést sem adtak le, így bátrabban mentünk le a tűzrakásokhoz körülnézni. Az egyik honvéd egy élő oroszt talált. Elvette tőle a géppisztolyát. Két aknavetőt és egy golyószórót találtunk. Ezeket és az orosz katonát magunkkal vittük, hogy bizonyítsuk a felderítés sikerét. Valószínű, hogy jó pár orosz elmenekült. Szinte biztos, hogy napközben innen aknavetőztek minket. Az igazat megvallva alaposabban nem vizsgáltuk át a horhost, mert tartottunk tőle, hogy erősítés érkezik, különben pedig elégedettek voltunk az eredménnyel. Visszafelé menet az egyik honvéd ledobta az aknavetőt a hóba, mert annyira fázott a keze, hogy már nem tudta tovább fogni. így a foglyon kívül csak egy aknavetőt és a golyószórót hoztuk el.”206 Varga Pál szakaszvezetőt a sikeres vállalkozás után eddigi tevékenységét is mérlegelve Magyar Bronz Vitézségi Eremre terjesztették fel.20 Deák hadnagy a vállalkozó csoport valamennyi tagját a hadifogollyal együtt a körvédelmi parancsnokságra jelentéstételre irányította. A fogoly vallomásából kiderült, hogy január 27-én az újonnan érkezett hadosztályok teljes erővel támadni fognak.208 Kocsatovka és Szemigyeszjatszkoje körvédelmét, a másnapi támadást megelőzve január 26-án éjjel a magyar egységek feladták, és az éj leple alatt Sztaro Nyikolszkojéba vonultak. A szovjet egységek üldözőbe vették a visszavonulókat. Innen észak felé Hohol, majd Verhnye Turovo volt az egyetlen menekülési irány az elcsigázott, élelem- és lőszerhiánnyal küszködő honvédeknek. A visz- szavonulás során a németek sokszor a magyar alakulatokat használták fel utóvédként. Varga Pálnak erről a következő emlékei maradtak: „A németek mellett biztonságosabb volt a visszavonulás, de volt hátránya is. A visszavonulási útvonal nagyon zsúfolt volt, ezért a magyaroknak éjjel szállás vagy melegedési lehetőség nem nagyon jutott. Az élelmezés is körülményes volt. A németek alig adtak valamit, de pótolni tudtuk az elhullott lovak húsából. Ez is nehezen ment, mert soványak voltak és csonttá fagytak. Néha hozzájutottunk egy kis fagyos krumplihoz, ami csemegének számított. Azt is leégett házak szarufa- és gerendamarad154
