Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken tékben, azt nem tudtuk. Az állás átvételekor két kapu létezésére hívták fel a figyelmet, melyeknek tűzzel történő lezárására a géppuskásszázadtól erősítésként kapott két jó öreg Schwanzlose géppuskát állítottam. Magát a futóárkokat hótól megtisztított állapotban vettük át.”186 A balassagyarmatiak, bár megpróbálták a németektől átvett vonalat tökéletesíteni, hamar rájöttek, hogy az átfagyott agyagos-köves földben az ásás lehetetlen. A katonák fásultan várták a további fejleményeket. Igazából nem érdekelte őket, hogy az a hely, ahová kerültek, a 2. magyar hadsereg védőszakaszának legkritikusabb része. A hadtörténetírásban csak urivi hídfőként említett nagy kiterjedésű terület kínálta magát, hogy onnan kisebb-nagyobb erejű vállalkozásokat hajtsanak végre a magyar állások ellen, valamint magában hordozta azt a lehetőséget, hogy egy nagy erejű ellentámadás is innen induljon ki. Az urivi hídfőben első vonalbeli szolgálatot ellátók állandó feszültségben éltek. Nappal az ellenség által belátható állások miatt volt veszélyes az itt tartózkodás, éjjel pedig mindig számítani lehetett a nyílt terepen egy kisebb-nagyobb csoport átjövetelére. Néhol a magyar és a szovjet első vonal árkai alig voltak 50 méterre egymástól. Az ilyen helyen állandó lankadatlan figyelemre volt szükség éjjel-nappal. A Don partján védekező zászlóaljak az előttük lévő folyó miatt némileg biztonságban érezhették magukat. Deák Gyula a következőképpen értékelte a helyzetüket: „Nagyon fontosnak tartottam a főellenállási vonal éjjel-nappali figyelőszolgálatának megszervezését. Ez rajonként egy-két főt vett igénybe. A veszély alkalmával riasztott raj 4-5 készenlétbe helyezett embere minden alkalommal azonnal beavatkozhatott s a veszély elhárításában rögtön, tevékenyen közreműködhetett. (...) Az öthetes szünet nélküli védőállás szolgálat alatt a szemköztiek éjszakai vállalkozásaikkal nem egyszer próbálkoztak, de időben sikerült mindig észrevenni őket. Egyik alkalommal egy figyelő őrszem kiemelésével, fogságba ejtésével próbálkoztak. A futó127. A Don, a parancsnoki harcálláspontról nézve. Lászay János alezredes, zászlóalj parancsnok felvétele 132
