Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
rakozót és ellenőrizték a létszámot. Reggeli után a Kecskeligethez vonultak, és itt még találkozhattak a hozzátartozókkal.146 A szállítás előtt a szerelvények összeállításához szükséges nagy mennyiségű kocsi nem fért el a balassagyarmati vasútállomáson, ezért azokat Dejtáron és Drégelypalánkon is tárolták.147 A július 5-én délelőtt 11 óra körül elindított első szállítmánynál a vasútállomáson megjelent dr. Baross József főispán, aki beszéddel búcsúztatta a katonákat. Beszédére Lászay János alezredes zászlóaljparancsnok válaszolt. A vármegyétől kapott nemzetiszínú zászlóra szalagot kötött a város nevében dr. Vannay Béláné, a katolikus nőegylet nevében Pongrácz Györgyné ügyvezető elnöknő. Mindketten a szalag felkötésekor néhány hazafias gondolatot tartalmazó rövid kis beszédet mondtak.148 A zászlóalj kiszállítása előtt a városban működő különféle polgári és egyházi szervezetek gyűjtéseket rendeztek a hadszíntérre induló honvédeknek. A KIOSZ 14150 darab Levente és Symphonia cigarettát és 1044 kis doboz gyufát gyűjtött össze. Az adományokat három részre elosztva nemzetiszínű szalaggal átkötve adták át az egyes szállítmányok parancsnokainak. Ezekben a napokban különösen aktívak voltak a nőegyletek. Tagjai gondoskodtak arról, hogy a szállítmányok kocsijait felvirágozzák. Minden frontra induló tisztnek nemzetiszínű szalaggal átkötött virágcsokrot nyújtottak át. A legénységi kocsikra lombfüzéreket készítettek, a város virágkereskedői csokrokat ajánlottak fel erre a célra. A lányok már napokkal előbb gyűjtőívekkel járták a piacot és virágot vásároltak a honvédeknek. Megható jelenetek is lejátszódtak. Sok szegény asszony ingyen ajánlotta fel virágait, amikor megtudták, hogy a frontra menő honvédek részére gyűjtik.149 S persze történtek egyéni akciók is. Egy fiatal, vidám, húszas éveik elején járó baráti társaságot választott ketté a frontra indulás. A csoport leánytagjainak két vezér- egyénisége, Fekete Katalin és Lombor Xénia egy nemzetiszínű zászlóra a következőt hímezték: „Visszavárunk, Balassagyarmat 1942. július 6.” Az ő barátaik július 6-án indultak el. Az eseményen jelen volt Deák Gyula hadnagy, a társaság egyik itthon maradó tagja, aki páratlan értékű fényképfelvételeket készített. Ezen a napon délután 17 óra körül elindult a harmadik szállítmány is. A 7-800 tonna tömegű vonatokat Párkányig a balassagyarmati fűtőház két 375. sorozatú mozdonya továbbította, innen az érsekújvári mozdonyok a határig.150 A szállítmányok Érsekújváron keresztül haladtak, majd Galántánál hagyták el az 1938-as magyar határt. Kormányközi megállapodás értelmében szlovák területen nem lehetett kilépni a szerelvényekből.151 A vonatok a következő útvonalon közlekedtek tovább: Trencsén - Zsolna - Jablonkai-hágó - Katowice - Kielce - Varsó — Bialystok — Grodno — Vilnius — Daugavpilsz — Polock - Vityebszk — Szmolenszk — Orel — Kurszk.152 107
