Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken Az út 8-10 napig tartott. A hatalmas kerülőt azért kellett megtenni, mert a kelet felé vezető európai vasúti fővonalakat teljesen leterhelték a német hadsereg utánpótlását szállító szerelvények. A vonatok szállítmánykíséretét a balassagyarmati zászlóalj adta. Egy rajt jelöltek ki erre, akik végig ellátták ezt a feladatot. Fegyverzetük puska, pisztoly és a nyitott teherkocsikban felállított állványos golyószóró volt. Ez utóbbiak a szerelvények légvédelmére szolgáltak. Az egyik vonatkísérő rajparancsnoknak — a tavaszi mozgósításkor tartalékosként behívott — Varga Pál szakaszvezetőt jelölték ki.153 A balassagyarmati zászlóaljat szállító három szerelvény közül kettő baj nélkül érte el a kirakó állomást. A harmadik azonban nem volt ilyen szerencsés. Az eseményt levéltári adatok hiányában csak az egykori résztvevők visszaemlékezései alapján lehet felidézni. Paczolai István, a kötet megjelenése előtti hetekben, így emlékezett vissza a történtekre: „1942. július 6-án a zászlóalj második szállítmányával indultunk ki a frontra. Vigyebszk térségében, emlékezetem szerint egy Linaburg nevű helység közelében, jártunk. Éjszaka volt, a nagy forróságban alsónadrágra vetkőzve aludtunk a vasúti kocsikban. Arra riadtunk föl, hogy egy nagy robbanás után a szerelvény hirtelen megállt. Azonnal kiugráltunk a kocsikból és megdöbbenve láttuk, hogy a vasúti pályát felrobbantották és a mozdony lefordult a töltésoldalba. A mozdony utáni kocsikba voltak a géppuskás század lovai, a takarmány és a század egy része. A mozdony legalább hat kocsit rántott magával a mélybe. Az ezek után besorozott személykocsik közül kettő, amelyekben a tisztek utaztak, ezekre ráfutott, és a kerekük kiszakadt. De szerencsére ezek már nem futottak le a töltésről. A tisztek a kocsi ablakain ugráltak ki, sokan megsérültek, még napok múlva is sántikáltak. A bajt tetézte, hogy a közeli fák közül a partizánok lőni kezdtek ránk. Én tizenkét halottra és nagyon sok sebesültre emlékszem. Ekkor halt meg századtársam, a velem egyidős Halaj Sándor honvéd is. A roncsok között elpusztultak a géppuskás század lovai és nagyon sok felszerelés is tönkrement.”154 Tóth Béla divatáru kereskedő - Balassagyarmaton a Kossuth Lajos utcai „gomb szaküzlet” tulajdonosa — honvédként utazott a szóban forgó szerelvényen. 1998. május 14-én a következőképpen elevenítette fel a történeteket: „Már nem emlékszem, hogy a szállítmányunk hányadiknak indult el Balassagyarmatról. Ezen a szerelvényen indult a frontra a 23/II. nehézfegyverszázad, ahová én is tartoztam. A szállítmányparancsnoki teendőket Tóth Sándor százados látta el, aki a géppuskásszázad parancsnoka is volt. A vonatunkra úgy emlékszem vissza, hogy az rövidebb volt, mint a front felé tartó többi szerelvény. Az utunk nagy részén rendben haladtunk, bár sok helyen kellett várakozni. Hajnali kettő óra volt, amikor hatalmas robbanás rázta meg a szerelvényt, s az nyomban megállt. Minden108
