Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken szer, azután intett a forgalmi szolgálattevőnek, aki magasba lendítette fehérkeretes zöld tárcsáját, mire a mozdonyvezetők egyszerre meghúzták a gőzsíp karjait. Hosszú-rövid-hosszú fütty hangzott el, aztán a két gép nagyot köhintett, s a katonavonat mozgásba jött. Lassan, méltóságteljesen indult, s amíg a legénységi kocsik el nem hagyták az utolsó váltót is, így lassan haladt. Mikor azonban a mozdonyok már a „kecskeligeti” aluljárón dübörögtek, felgyorsult a szerelvény s a vonatból még mindig integető katonák, nekünk tűntek egyre kisebbnek, nekik pedig az állomás, a hozzátartozók, az otthon. A nap a nyugati égbolton ragyogott, s mi úgy láttuk, mintha a katonavonat a nappal szembe, annak aranykapujába gördült volna be. Amíg lehetett hallani a kerekek egyre gyorsuló zakatolását, a vonat egyre halkabb dübörgését, addig mindenki csak állt-állt, szinte szó nélkül. A fehér zsebkendőket, nemzetiszínű kis zászlókat lobogtató kezek csendben lehanyatlottak. Még mindenki maga előtt látta kedves katonája mosolygó vagy szomorú tekintetét, aztán elindult mindenki hazafelé. (...) Az állomásról hazaérve édesapám előjegyzési naptárát a varrógépre tette, s június 23-ra keddre (...) a következőket írta: »Lajos kiment a frontra d.u. Q 5-kor Ipolyság felé vonattal.« Ez a bejegyzés ma is megvan.” 145 A 23/H. zászlóalj zöme a keleti hadszíntérre több mint két hét múlva július 5-én és 6-án indult el. Előző nap a laktanyában a katonák mindent előkészítettek, összecsomagolták a felszerelésüket, s ezután tértek nyugovóra. Kora reggel ébresztőkor riadót fújtak, majd levonultak az udvarra, ahol megtartották az utolsó so101. Étel és ivóvíz vételezése a konyhát szállító kocsinál. (A G sorozatú fedett teherkocsi a I. világháború után a román vasutakhoz került, majd 1940-ben ismét a MÁV-hoz. Oldalán a román vasutak „CFR” jelzését még nem festették át.) 106