Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Dnn menti, hadszíntereken A hadsereg kiszállítása előtt az alakulatok helyőrségeiben búcsúztatási ünnepségeket rendeztek. A losonci zászlóaljat és a közvetleneket 1942. június 14-én búcsúztatták az ez- redzászló jelenlétében. A következő vasárnap, június 21-én tartották a salgótarjáni és a balassagyarmati zászlóaljak búcsúztatását. Az ezredzászlót a Salgótarján főterén tartott ünnepségre vitték el, így Balassagyarmaton nem lehetett jelen. Az eseményt a nagyligeti sporttelepen tartották meg, ahová a zászlóalj teljes létszámmal, menetfelszerelésben vonult ki.139 A feldíszített sporttelep lelátóin „a közönség ezrei jelentek meg az együttérzésük hatalmas jeléül” — írja a korabeli újság. A zászlóaljat Lászay János alezredes vezette, aki a katonáihoz hasonlóan tábori öltözetet viselt. Az ünnepségen megjelent dr. Baross József főispán a tisztviselők élén, dr. Jáky Kálmán törvényszéki elnök, dr. Vannay Béla helyettes polgár- mester, dr. Seress Kálmán pénzügyigazgató és az összes hivatalfőnök, akik családtagjaikkal foglaltak helyet a dísztribünön. Miután Lászay alezredessel az élen, lóháton megérkezett a tisztikar, a közönség elénekelte a Himnuszt, majd dr. Lippay Lajos plébános lépett a szószékre. Beszédében hivatkozott Magyarország ezeréves hivatására, „mely kötelezte a Nyugat műveltségét, a kereszténységet védelmezni a barbár kelettel szemben, jelenleg a bolsevizmussal szemben. Örüljünk, hogy ennek a leszámolásnak nem a Duna-Tisza közén kell lefolynia, hanem hazánk határától több ezer kilométerre, amint azelőtt is megtörtént, hogy az ellenség elébe mentünk egész Várnáig is...” Végül Isten áldását kérte a balassagyarmati katonák hősies vállalkozására. Ezután Kardos Gyula evangélikus főesperes bibliával a kezében szentírási idézetekkel buzdította a katonákat, majd Isten áldását kérte rájuk. A város nevében a zászlóaljat dr. Vannay Béla búcsúztatta. „Nagyságos Alezredes Úr! Vitéz Honvédek! Mélyen Tisztelt Ünneplő Közönség!” — kezdte beszédét, amelynek bevezető szakaszában, a frontharcos szövetségben, mint helyi csoportfőnök tízegynéhány évvel ezelőtt megtartott beszédének felidézésével kezdte. A doberdói sziklapoklot, az orosz mozsarakat említette, ahol honvédeink hősiesen helytálltak, majd így folytatta: „A mi nemzetünk is részt kér a világ megváltásából, ezért rövidesen elindul városunkból a második zászlóalj (...) Az a harc, amelyet most vívunk, a világ megváltásának a kezdete.” Beszéde következő részében a bolsevizmus veszélyeit ecsetelte: .....a bolseviki Oroszország a pusztulás pokla..— fejezte be ezt a gondolatkört, majd a következő szakasz így hangzott: „A csehkiverő Balassagyarmat tudja, hogy fiaik méltóak lesznek hős apáikhoz, s e város minden lakosa büszkén csillogó szemmel néz reátok, mert Ti magyar honvédek a jövő letéteményesei vagytok (...) Tudjuk, hogy kemény harcok elé mentek, de veletek van Isten. Tudjuk, hogy Ti ezt a harcot meg fogjátok dicsőségesen harcolni. (...) Akiket a sors rendelése itthon tart, ígérjük, hogy gondolni fo102
