Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Don menti hadszíntereken

[ gunk az itthon maradottakra, és fenn fogjuk tartani a rendet (...), mert 1918 még egyszer be nem következhet. Az 1914-18. éves világháborút nem mi, kato­nák vesztettük el, mi idegen földön győztesként álltunk, azt elvesztették az itt­hon maradottak, kiknek nem volt elég erős hitük. S most búcsút veszek Tőletek, hős honvédek városom nevében, s mivel tudom, hogy a feltámadás biztosítéka a hit és az erő, tudom, hogy a hitetekből sarjadó erő át fog segíteni mindenen, ha kell, a poklok szikláin és kapuin keresztül is, és vissza fogtok jönni szeretteitek közé győzedelmesen. Isten veletek, fiúk, a mihamarabbi boldog viszontlátásra!” Amikor elcsitult a taps, Lászay János alezredes lépett az emelvényhez. Beszé­dére katonái még évtizedek múltán is emlékeznek. „Zászlóaljam minden egyes tagja nevében hálás szívvel megköszönöm a hozzánk intézett búcsút. Nem ke­nyerem a beszéd, s így ma nehéz feladat hárul rám, hogy az elhangzott beszédre válaszoljak. Hangzatos ígéretet nem tehetek. ígérni csak annyit tudok, ameny- nyit honvédeim becsületes szeméből kiolvasni tudok, s az nem más — mint hogy tudjuk, hogy miért megyünk, s méltóak akarunk maradni őseink hírnevéhez. Kö­telességünket száz százalékig teljesíteni akarjuk és fogjuk. A sors akaratából im­már harmadízben indulok el e város falai közül. Két ízben megadta a Magyarok Istene, hogy zászlóaljam veszteség nélkül oldotta meg feladatát. Szent hitem, hogy most is kegyes lesz hozzánk a jó Isten, és sikerül majd a reám bízott bajtár­sakat a feladatuk végeztével egészségesen haza vezetnem szép Hazánkba és csa­ládjuknak átadni. Erre a jó Isten áldását kérem. Az itthon maradottakat pedig ar­ra kérem, hogy még mi messze idegenben küzdünk a szent célért, az új Európá­ért és a benne méltó helyet foglaló Hazánkért, addig vigyázzanak itthon arra, hogy belellenségeink hátba ne támadhassanak bennünket.” Lászay alezredes be­szédét a hallgatóság megéljenezte. A Szózat eléneklése után a sportpályáról a közönség a Kővári út két oldalán állt fel. A díszvendégek a strand lépcsőjén foglaltak helyet. A zászlóalj századkö­telékben, — miután kikanyarodott a Kővári útra — díszmenetben haladt el a kö­zönség előtt, akik kendőlobogtatás közepette búcsúztak a honvédektől. A menet élén Lászay alezredes lovagolt. A búcsúztatási ünnepség után a katonák visszatér­tek a laktanyába.140 A hadsereg kiszállítása vontatottan haladt, az első nagyobb szállítmány 1942. április 19-én hagyta el az országot.141 A hadsereg harmadik, s egyben utolsó szállítási lépcsőjében a VII. hadtest indult el a frontra.142 Alakulatainak kiszállítása 1942. június 18-án kezdődött. így válik érthetővé az a sietség, amiért június 21-én egyazon napon búcsúztatták a salgótarjáni és a balassa­gyarmati zászlóaljat is. A hadsereg vasúti szállítással jutott ki a Szovjetunióba. 1942-ben Európa urai a németek voltak, így a vasútvonalakon is csak az történhetett, amit ők akartak. 103

Next

/
Thumbnails
Contents