Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

ra" késztette az oroszokat. Sajnos a védőink is érzékeny veszteséget szenvedtek. A község védelmi parancsnoksága még előző nap parancsot kapott a körvédelembe beosztott német egységek kivonására. Ezek a jövőben csak a hadtest tartalékaként jöhettek számításba. A leváltásra kerülő német sízászlóalj védelmi sávját századom, valamint a velem Kocsatovkából érkezett lovasszázad vette át. A részünkre kiutalt sávhatárt megkaptuk, s minden zavaró körülményektől mentesen a kijelölt támaszpontokat birtokba vettük. Előtte azonban a szakaszaim elhelyezésére rövid szemrevételezési időt kaptam. A kb. 900 m-es sávon belül a védelem jobbszárnyát találtam a legveszélyesebbnek. A terepadta lehetőségek miatt csak itt, ebből az irányból számíthattunk ellenséges támadásra. Az I. szakaszom kapta ezt a sávot kb. 200 m szélességben, azzal a kikötéssel, hogy a két szélső támaszpontra egy-egy golyószórós, míg a középsőre egy puskás rajt helyezzenek. A 4. raj a védelem mélységében, a szakaszparancsnok harcálláspontja magasságában alakítsa ki a védőállását, s velük az ellentámadás alternatíváit szervezze meg és gyakoroltassa. A II. szakasz jobb oldala csatlakozott az I. szakaszéhoz. A kb. 260280 m-re becsült sávszélességbe négy kiépített támpont állott rendelkezésre. A III. szakasz védelmi sávja 360-380 m volt. Ez 7 kisebb támaszponttal rendelkezett. Elrendeltem az egész vonal erődítésének folytatását, a golyószórók váltóállásainak kiépítését, a tartalékok ellentámadás gyakorlatának egyszeri végrehajtását. Hasonlóan a kocsatovkai védelemhez, a szürkület utáni, támaszpontok közötti járőrözés megszervezéséről is intézkedtem. Sajnos itt a szakaszparancsnokaimmal nem volt telefonösszeköttetés, kénytelen voltam azt hírvivők segítségével megoldani. Meglepetésemre és nagy örömömre a délután folyamán egy géppuskás rajjal egészí78