Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

lalták. Az ellenség, a gyors sikert kihasználva, megállás nélkül egészen a községünk szélső házaiig jutott, megtámadta Szemigyeszjatszkoje déli védőit. Itt ugyan sikertelen maradt, de a község nyugati felén, a széthúzott, ritkán elhelyezett védők gyengének bizonyultak, s az ott lévő lőszer- és üzemanyagoszlop elhelyezési körletét birtokba vették. A következő napon a pustavalovai völgyből igen erős támadást intéznek a déli védőállások ellen. Mindkét részről sok volt a sebesült és halott. Mentőangyalként érkezett egy német sízászlóalj és még a kolhoz területét is megtisztították. 19-én egész nap heves harcok dúltak, s 20-án is csak azért csendesedtek, mert Kocsatovkán bontakozott ki heves összecsapás. Az összeköttetés többször meg is szakadt. Következő nap Szkupoljt támadták az oroszok. A kolhozunkkal a megszakadt kapcsolatot lovas járőrök állították helyre és biztosították. A falu nyugati házaiba ismételten beszivárogtak az oroszok. Tavassy alezredes segítségért folyamodott. Gyors intézkedéssel, bennünket megelőzve, újabb német sízászlóalj érkezett és a beszivárgott oroszokat nyugat felől hátba támadta. Amire a mi menetoszlopunk befutott, a „munkát" a németek befejezték. Az első pillanatban szerzett benyomás alapján úgy tűnt, hogy az emberek nem annyira magabiztosak, nem olyan bizakodóak itt, a fegyelem sem olyan elszánt, meggyőző, mint ahogyan azt az utóbbi napokban a Martsa-csoportnál, Kocsatovkán tapasztaltam. Lehet, hogy ez a két parancsnok egyéniségének a következménye volt? Az első éjszakát nyugodt körülmények között töltöttük, bár a hajnali órákban ismét próbálkoztak az oroszok a pustavalovai völgyből felől kb. egy zászlóalj erővel. A támadás az 1. híradószázad védelmi vonalát érte, akik bátran, elszántan védekeztek. Sikerült ugyan a szélső házakat 200 m-re megközelíteni, de az elszenvedett nagy veszteség „jobb belátás77