Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KOCSATOVKA VÉDELME

Szerdán szokatlan időben, a kora hajnali órákban „Sztálin orgonával" tartottak „zenés ébresztőt" az oroszok. Ezt követően rendkívül erős tüzérségi tűz zúdult a falura, ami a vezetékes összeköttetésünket minden irányba megszakította. A déli és délkeleti védőkörletek előtt több helyen századnyi erőkben próbálkoztak bejutni a faluba. Heves és elkeseredett támadásuk során mindkét részről kisebb-nagyobb veszteség keletkezett. Viszont súlyos csapásként érintett bennünket egyes nehézfegyvereink elvesztése. Ezeket pótolni nem tudtuk. A támadásra századom is felkészült, szerencsénkre csak egy-két „szeretetcsomag" ért bennünket. A harci zaj 10 óra körül elcsendesült. A hadtest községben visszamaradt élelmiszerraktárában több ezer fagyasztott szárnyasra bukkantak, amelyből az aznapi ebédünk készült. Nem gondoltam, hogy e szokatlanul finom, ünnepi ebéddel búcsúzunk a védőállásunktól. Felsőbb utasításra a dr. Mocsáry Zoltán főhadnagy vezette 20. könnyű hadosztálybeli lovasszázad vette át a védőállásunkat, ami villámcsapásként hatott rám. Századom a délutáni órákban a Dózsa-csoport mögötti épületekben, mint tartalék helyezkedett el, s várta a további fejleményeket. A váltás minden zavaró körülmények nélkül ment végbe. Kíváncsiságból a parancsnokság felé vettem az utam, hogy a helyzetünk felől tájékozódjak. Ott, sajnos, nem sok jóval biztattak. A veszteségeink félelmetesen növekedtek, egyre elkeseredettebb harcokat vívtunk. A szomszédos Szemigyeszjatszkoje községben sem folytak valami rendben a dolgok. A körvédelemmel megbízott parancsnok, Tavassy csendőr alezredes, akit a hadtest vezetése Kocsatovka védőinek parancsnoksága alá rendelt, több alkalommal folyamodott már segítségért. Ennek jogosságáról többször „Botondra" rakott, tiszt vezette felderítő járőr útján győződtek meg. A kiküldött járőrök a Szemigyeszjatszkoje községtől nyugatra elterülő kolhoz te74