Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

KOCSATOVKA VÉDELME

rületét is felderítették, mivel annak védelme szintén hozzánk tartozott. A kolhozt hol mi birtokoltuk, hol meg az oroszok, de akadt olyan eset is, amikor senki földjének találták. Éjjel a község védelmi parancsnokságának helyét megváltoztatták, mert valami úton-módon tudomást szerezhettek az oroszok az előzőről és fokozott tűz alatt tartották a környékét. Újabb gyalogsági támadást csak reggel fél öt körül intéztek Kocsatovka déli része ellen. A szélső házak előtt kb. 250 m-re sikerült megállítani őket, de a Kogutovitz százados védővonala előtti szélmalomba befészkelték magukat. Erős támadás érte Vörös utász főhadnagy, valamint Szilágyi százados csoportjának védelmi vonalát is. Ezek szerint, ha nem váltottak volna le, mi is harcba keveredtünk volna. A támadás után, még a reggeli órákban parancsot adott Mártsa ezredes egységek azonnali útba indítására Tavassy alezredesek megsegítésére. Riadóztatták a századomat is azzal, hogy Szemigyeszjatszkojéba meneteljünk, magunkkal víve a mozgókonyhát a napi élelemmel, valamint kétnapi lőszermennyiséget. Hasonló parancsot kapott a 3. gyalogezred részeinek parancsnoka, Stift főhadnagy és dr. Thuróczy főhadnagy 2. lovasszázada. A menetoszlop parancsnoka Stift főhadnagy lett. Elindulás előtt kellő óvatosságra, megfelelő biztosítás megtételére hívták fel a figyelmünket, mivel pár órával előbb első ízben fordult elő, hogy észak felől, a Parnyicsnijból Kocsatovkába tartó német lőszeroszlopot a két község között az oroszok megtámadták és erős tűzharc után elfogták. Ezek után indult el kb. 500 főt számláló oszlopunk, élen a 3. gyalogezred egységei kb. 250 fővel, 3 géppuskával, 10 golyószóróval és 1 nehézpuskával. Őket követte a 150 fős századom 4 golyószóróval, majd végül a 2. lovasszázad 100 embere 5 golyószóróval. Nem egészen másfél órai menet után, minden ellenséges behatás nélkül, célhoz értünk. 75