Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)
KOCSATOVKA VÉDELME
rült. A szó legszorosabb értelmében teljesen magunkra hagyatva voltunk hazánktól 2000 km-re. Úgy használhattak ki, olyan feladattal bízhattak meg a németek, amilyennel ők akartak! A hazakerülés érdekében mást nem tehettünk, harcba kellett állítanunk minden épkézláb embert, bizonyítva azt, hogy mégsem vagyunk náluk alábbvalóak. Ezért volt fontos, hogy Mártsa ezredes vette át a község védelmi parancsnokságát, ő nyugodtságával, rátermettségével, szervezőképességével az embereire, főként a tisztjeire, nagy hatást gyakorolt. Kellő fegyelmet, rendet tudott teremteni és bizakodást. Erre nagyon nagy szükség volt, mivel egyes emberek még mindig „kishitűek" voltak, a korábbi események miatti „görcsből" még nem engedtek fel. Igaz, sok idő sem volt rá, mert a III. hadtest megszilárdult védelmi vonalán az oroszok nyomása Kocsatovkára nehezedett. Ami nagyon is érthető volt, hisz ha valaki a térképét előveszi - amivel kb. egy hét óta én is rendelkeztem - nem kellett nagy stratégának lennie, hogy könnyen megállapíthassa: községünk a környéken lévő települések útjainak találkozási pontjában feküdt, s mind Voronyezs irányba vezetett tovább. Ezt látták a támadásban levő oroszok, de német szemüvegen nézve is Kocsatovka életfontosságú harcászati jelentőséggel bírt. így a község huzamosabb birtoklását minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kellett, hogy a német hadvezetőségnek minél több ideje legyen a voronyezsi hídfő kiürítéséhez, a környék több helyén felhalmozott óriási mennyiségű anyag megmentéséhez, elszállításához, az egységek nagyarányú átcsoportosításához. Kocsatovka idő előtti feladása a németek számára nagy veszteséget jelentett volna, terveiket keresztezte volna. A sorsunk tehát bennünket, magyarokat, ismét frekventált helyre sodort. Ez a feladat sem minősült könnyebbnek, mint a korábbi, Uriv-Sztorozsevoje közötti védőállás védelme. 73