Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

által tervezett klasszicista, I egyemeletes vármegyeház - homlokzatán a felirattal: „Nógrád a Köz Ügyért" 115 éven keresztül adott otthont a megyei közigazgatásnak. • 1844 telén az épület nagytermében — mint már annyiszor - ismét me"T^ÜÍ!^" gyebált rendeztek. Ezen a fiatal - akkor még csak 21 éves - táblabíró, Madách Imre, a feljegyzések szerint az oszlophoz támaszkodva nézte a vidám bá• lozókat. Különösen egyvalakin, a nógrádi Csecsén született, de bihari illetékességű Fráter József leányán, a 16 éves Erzsébeten akadt meg a tekintete. S miután tánc közben — akarva, akaratlanul, ki tudja ezt ma már? — leoldódott és földre esett Fráter Erzsi karkötője, Madách emelte fel azt. Még azon az éjszakán, 1844. február 28-án — mintegy jövőbe látva — ezt írta bizalmas barátjának, Szontagh Pálnak: „Hol kezdjek írni ezen minden vonzó és minden álnok, minden jó és minden könnyelmű, minden lelkület és minden cynismus mykrokosmosáról? Öltözete szokás szerént igen ízletes és egyszerű fehér, hajzata enprétension kis taréjával, mint egy lidércke, mely éjjel ég, ^ bolyong, örvény felé csal és megfoghatatlan." Egy emberöltővel később Mikszáth Kálmán is ebben az épületben akarta megszerezni principálisának, Mauks Mátyásnak hozzájárulását leányával, Ilonkával kötendő házasságához. Ennek eléréséhez - rá jellemző csínnyel — hivatali főnöke aláírandó aktái közé becsempészte a sajátját is, amely így szólt: „Én alulírott szavamat A A vármegyeháza 1894-ben lebontott homlokzata. A vármegye címerét tartó két oroszlán emlékét Mikszáth így örökítette meg a „Nibelungok harca"-ban: „Egészen más idők voltak, egészen más alakok uralkodtak a tekintetes vármegyében ...A nemes vármegye hatalmasabb volt, mint az ország, s annyira nem fért a bőrébe, hogy a 'karancskeszi vármegye' repedt ki belőle. A két kopottfejű oroszlán a megyeházáról olyan méltósággal bámult le erre a komisz Európára, mintha azon gondolkoznék, hogy ugyan hány világrészt egyék früstökre." ^ Tihanyi Ferenc 1832—1836 között töltötte be a vármegye alispáni tisztét. Irányításával épült a vármegyeháza, az „alispán buzgólkodása, s a rendek többségének önzetlen közreműködése, a nemesség önkénytes adakozása és az adózó nép hozzájárulása mellett". T A vármegyeháza egy 20. század elején készült képeslapon.