Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

A város határa a régi gyarmatiak számára szent és sérthetet- megvesszőzték". Tiltakozására len volt. Első említését 1247-ből ismerjük. Az oklevél csupán akkor azt mondA .* \{ | \ S magyar helyneveket említ. Innen tudjuk, hogy már ekkor megvolt az az út, melyet századokig Visegrádi útnak neveztek. A határvonal megsértői az egész közösség bosszújára számíthattak. Egy határbejárás alatt felvett tanúvallomás őrizte meg számunkra azt a 17. századi történetet, mely szerint „a balassagyarmati és kővári uraságok az Ipoly vize folyásától kezdve egy darab ^ részen soha a határba meg nem egyezhettek, ^ sőt egy időben ... méltóságos gróf Balassa Bálint és Kóváry Pál között szinte a ^ határ végett nagy villongás lévén, ^ össze is verekedtek, és azon helyen hét ember életét is vesztette, akik * csakugyan ottan el is temettettek." S arra, hogy a város ^ akkori lakosai miként gon- * doskodtak arról, hogy a határvonal pontos ismerete átruházódjon a kővetkező nemzedékekre, álljon itt egy másik tanúvallo- ^ más: Hajdú János „az édesanyjával még Balassa-Gyarmathon nyomorogván", mint tízéves gyermek látta egyszer, hogy „az egész gyarmathi lakosok kimentek a városból". Utánuk eredt, és ahogy járták a határt, a Gödörnél levő nagy hársfához értek. Ekkor megragadták őt „a h at ár járó komoly férfiak és ottan sírásig | ^