Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

ki „a mostani (1741) gyarmathi kis Szabados ; Miklós apja: Semmi S az édes öcsém, ki nyősz te abbul, de emlékezzél rá, hogy itt légyen í. a gyarmathi ha\^ •/. tár." vetette alapját a város fölvirágzásának." Balassa Pálról -aki 1751-től 1768-ig bérelte a Zichyek divényi uradalmát is — az első magyar nyelvű megyetörténetünk szerzője, Mocsáry Antal is azt írta, hogy „ezen nagy ember eléggé esmeretes" a hazában. O volt az, aki látva a város lélekszámának csökkenését és a gazdasági hanyatlást, javasolta 1740 áprilisában gróf Zichy Károlynak a fejlődést előmozdító iparos és kereskedőréteg betelepítését. Nagy Ivánt idézve: „... ez idő tájban mesterember, görög, zsidó úgy elözönlé a várost ... hogy ezek jóformán kétharmad részét tevék a városnak." Mint buzgó katolikus, uradalmaiban hét templomot építtetett, közöttük a balassagyarmatit, melyet 1746-ban, addig nem látott külsőségek mellett, több ezres tömeg részvételével szenteltek fel. Az áldozatos főúr XIV Benedek pápától a kékkői várkápolnában elhelyezendő ereklyét kapott, éspedig, ami ritkaság, egy vértanú - Szent Felicián (t303) - teljes csontvázát, a vérébe mártott szivaccsal együtt. A gróf ^ azonban az ezüstfoglalay tú kristályüveg koporsóban elhelyezett ereklyét az általa alapított balassagyarmati templomnak adta, ahol az 1759- évben Szent István király ünnepén helyezte a díszes oltárra gróf Révay Antal milói címzetes püspök, esztergomi kanonok. Balassa Pál, városfejlesztő kezdeményezéseinek további lépéseként, 1751-ben a település számára hetivásár tar-