Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

érdekeit érvényesítették a mindinkább erősödő földesúri törekvésekkel szemben. Lehet, hogy ebben az is közrejátszott, hogy amikor a fejedelem kíséretével több ízben átutazott Balassagyarmaton, személyesen is meggyőződhetett az itteni állapotokról. • A háborús konjunktúra elmúlásával a következő néhány évtizedet a stagnálás, sőt hanyatlás jellemezte. A század első felének országos jelensége, a vallási türelmetlenség is megjelent városunkban. A szervezetét újjáépítő katolikus egyház „ősi jogait" visszaszerző törekvése gyakorta sértette a protestáns felekezet érdekeit. A húszas-harmincas évek templomfoglalásoktól, felekezeti villongásoktól hangosak. 1746 márciusában pedig tizenhét család hagyta el önkényesen — katolikus - földesurát és a várost. Az ügyben meghallgatott tanúk a jövevény „kiskirályok" visszaéléseivel magyarázták társaik szökését, külön is említve azt a vádat, hogy „plébános uram azzal ijesztgeti a gyarmatikat, hogy mihelyst a templom megkészül, mindnyájoknak pápistává kell lenniök". A problémák valóságos oka azonban inkább személyes jellegű volt. Erre utal az a tanúvallomási részlet, mely A Zichy Károly gróf 1141-ig vezette a divényi szeniorátust. 1734- május 28-án erősítette meg Koháry István 1690-ben kiadott, szlovák nyelvű telepítőlevelét. * A Zichy család grófi ágának címere a katolikus plébánia ablaküvegén. A A város első jegyzőkönyve a 18. század elejéről. A Az újratelepült Balassagyarmat első pecsétjnyomata, mely képében egy, a csőrében szőlőfürtöt tartó seregélymadarat ábrázol. szerint a városban lakók „azt nehéz szívvel viselik, hogy oly bírájok vagyon, akit ők nem szenvedhetnek és az olyan diszponál az ő kevés jövedelmekből, aki erre nem méltó". És bizonyára az elszököttekre is nagyobb hatással volt az akkor majdhogy nem lakatlan Bács megyei Petrovác megszállásának kecsegtető lehetősége, mint vallási sérelmeik. Az esetben mégis tetten érhetjük azt a földesúri törekvést, amely azután másfélszáz évig meghatározója volt a balassagyarmatiak életének: az uradalmi—földesúri érdekek előtérbe helyezését, erősítését, ezzel párhuzamosan pedig a mezővárosi jogok szűkítését, csorbítását. Ennek egyik balassagyarmati „jellegzetessége", hogy az elöljáróság évről évre történő megújításán a város polgárai csakis a két uradalom — melyek birtokosai ebben a korszakban a Balassa és a Zichy család tagjai voltak — jelöltjei közül választhattak, mégpedig minden tisztség esetében. A bírói széket így mindenkor a kékkői, illetve a divényi uradalmak városunkban lakó, hűséges emberei töltötték be. Bár erősen túloz, mégis a városi hangulatot tükrözi Bodnár István 1840-es évekbeli feljegyzése: „... a várost a földesurak minden szabadalmaitól megfosztották." • Az ellentétek mellett Balassagyarmat nagyon sok jót is köszönhet földesurainak, mindenekelőtt Balassa Pálnak. Miként ugyancsak Bodnár írta: „A mesteremberek és kereskedők megtelepítése, s ezáltal a város fölvirágzása főleg gróf Balassa Pál érdeme, ki külföldről ide édesgetvén az ily lakosokat, később pedig a balassagyarmati templomot is fölépítvén meg-