Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

tartották. Ilyenkor valóságos szekér- és sátortábor nőtt ki a földből. A nádor és kísérete pedig a királyi kézben lévő gyarmati várkastélyban szállt meg. • A 16. század elején Balassagyarmat fölött sötét fellegek gyülekeztek, az oszmán hatalom képében. II. Szulejmán 1526. szeptember 12-én vonult be Budára. A bányavárosokba menekült Werbőczy István tíz nap múlva már úgy tudta, hogy a törökök „Gyarmattól, Szécsénytől és Nyéktől Budáig minden helységet fölégettek". Ezután János király halálig (1540) viszonylag békében élhettek a város lakói, de Vác (1541), majd Nógrád (1544) és két év múlva Szanda elfoglalása után a török uralom közvetlenül veszélyeztette a települést. Egy Selmecbányán, 1547 januárjában kelt levél már arról tudósít, hogy a törökök „Gyarmattól és Szécsénytől egészen Kékkőig, szenvedést és ínséget hagyva maguk után, sok népet rabságba hurcoltak. A szerencsétlen emberek, mivel sok falut felperzseltek, most ide-oda bolyonganak". A század közepére a város a két európai nagyhatalom, a Habsburg és a Török Birodalom határvidékére, a végvári csatározások kereszttüzébe került. A környező várak elestével megnőtt Gyarmat katonai jelentősége, hiszen a bányavárosok felé vezető utat biztosította. • Nevezetes haditett kapcsolódik a vár akkori kapitánya, Horváth Bertalan nevéhez, aki 1551. augusztus l-jén, egy rejtett üregen át — aminek létét egy török szökevénytől tudta meg — Szandán „őrserege egy részét szerencsésen a várba belopván azt elfoglalta és földúlta. A benne volt 150 főnyi török őrségből alig 55 szabadulhatott meg." (A történtekhez hozzátartozik a szomorú végkifejlet is. Horváth Bertalant 1552 A Előkelő rabok szállítása Konstantinápoly felé (illusztráció Wat bay Énekeskönyvéből). • Farkas András balassagyarmatifestőművész Balassi-ábrázolása (1970). nyarán, amikor ügyei intézése végett Bécsbe akart utazni, a Piri aga vezetésével portyázó törökök Gyarmat és Ipolyság között elfogták. A kiváló katona élete végéig a konstantinápolyi Héttorony foglya maradt.) A fegyvertény ellenéhabár történtek erőfere szítések kastélyának megerősítésére és a várkastélyon kívüli városrészt is ekkor övezték palánkkal és árokkal — a város a terjeszkedő török hódításnak a következő, 1552. évben nem tudott ellenállni. Teufel Rézmán császári tábornok a következőképp írta le, közvetlenül az események után, a város elestét: „A budai basa elfoglalván Drégely várát, a gyarmati és szécsényi várak őrsége felgyújtván a várakat, pusztán hagyta." A Gyarmat elestéről tudósító egykorú források adatait összegző Katona István még hozzáteszi: „... a törökök pedig miu-