Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

A tizenötéves háború során az Ipoly menti várak felszabadultak a török megszállás alól, de Vác 1620­as elfoglalása után e vá­rak és a hozzájuk tartozó falvak szinte folyamatos török fenye­getettségben éltek. Erről tanúskodik a gyarmati végváriak 1639-espanaszos levele: „Mivel az elmúlt éjszaka, mintegy éj­fél után egy órakor tájban, az természet szerint való pogány el­lenség pesti, budai, váczi és esztergomi török, nagy véletlenül egész városunkra az setétben reánk ütött, és városunkra becsa­pott. Az veszedelemről mikor némely parasztember hírt hozott volna felölök, immár akkor az egész városunkat mindenestől el­lepte és megkörnyékezte a török. Azon szempillantásban egyné­hány álgyúval és tarackkal elégszer lövettünk, dobot üttettünk, és azonnal összegyülekeztünk az mint lehetett. Az kik bejöhet­tenek belső praesidiumunkban, nagyon so­kan bejöttének, egész városunkat azonnal meggyújtották, sok feles háznak az tüzet ne­kivitték, egy szóval az egész városunk meg­égett. Sokan az emberekben, az vitézlő rend­ben, asszonyokban, leányokban és gyerme­kekben elvittenek rabságba, kiknek fejeket vették, elegen is megégtenek, és némelyek közülök kútban ugrattanak, és világon va­lamink volt, kit gyermekségünktől fogva ke­restünk: pénzünk, egyetmásunk, búzánk, szénánk, marhánk, azaz hogy mindenünk, mind egyszersmind odaveszett. Marháinkat és juhainkat elhajtották, minekünk szegény gyarmatiaknak fe­lette nagy kárunkra és fogyatkozásunkra, romlásunkra. Am ezekről semmit sem tehetünk, immáron mirajtunk megesett. De ha Isten ezeket ostorul bocsájtotta reánk, békességes tűréssel kel­letik az mit kegyelmes Istenünktől szenvednünk. Ezek az meg­történt állapotok mind így lévén, kérjük tökéletesen higgyék el kegyelmetek, melyben semmi kétségünk, nem is kételkedünk, hogy el ne hinnék kegyelmetek. Annak okáért akarnánk kegyelmete­ket egész seregül megtalálnunk és kérnünk nagy alázatosan, méltóztatnának kegyelmetek jóakarat ját mutatni hozzánk, ren­delni valami bizonyos segítséget helyünkbe, ide Gyarmatban küldeni népet közénk, mert számtalan sokaknak az vitézlő rendben, feleségekkel, gyermekekkel ki kellett menniök. Oka nem egyéb, mint az, egy falat kenyerök, búzájok — mint feljebb is megírunk — semmijek sem maradott... Kelt gyarmati várban 1639 év szeptember hó 28. napján. Nemzetes ura­ságtok legkészségesebb szolgái, barátai és szomszédai: 0 Felsége kapitánya, nemesek stb. az egész járással, akik a mi gyarmati várunkban laknak. " A Balassagyarmat a 17. században. Metszet a Vasárnapi Újság 1859. évi 10. számából. ^ A várháborúk korának fegyverzete a Palóc Múzeum kiállításán.

Next

/
Thumbnails
Contents