Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)
ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai
Amíg a balassagyarmati honvédek a Kárpátok előterében küzdöttek a szovjet túlerővel szemben, lassan itthon, Balassagyarmaton is a hétköznapok részévé vált a háború. Az özvegyek, árvák fájdalma mellett az ellátás zavarai, az elsötétítések, a szövetséges bombázók megjelenése, a lehullott bombák is az élet részei lettek. Az egymást követő ún. zsidótörvényekkel sújtott városi zsidóságot mégis váratlanul érte az addig elképzelhetetlen megaláztatás, a gettósítás. A több mint másfél ezres, sárga csillag viselésére kötelezett izraelita népesség „teljes elkülönítését" elrendelő miniszterelnöki rendeletet 1944. május 10-én délelőtt 9 óráig kellett végrehajtani, addig kellett befejezni a zsidók összeköltöztetését a két kijelölt gettó te rületére. A Kossuth és Baltik utcák páros oldalát, a Thököly és Hunyadi utcák egészét és a Rákóczi utca páratlan oldalának egy szakaszát magában foglaló nagy-gettóba és az Ovárostér környékén kijelölt kis gettóba zárták össze a városi zsidóság mellett a Balassagyarmati és Rétsági járás majd ezerfős zsidó lakosságát is. A polgármester korabeli jelentése szerint: „egy normális szobában 8—10 személy van elhelyezve, kisebb lukszerű szobában 3-^4 személy. Egy zsidó egyénre átlag 3-4 m 2 terület esik." Május 18-án csendőrök és nyomozók vették át a nagy-gettó őrzését, megkezdődtek a kínzások, vallatások. Június 2-án a zsidókat Nyírjes- és Illéspusztára költöztették, hevenyészve kialakított táborokba, az addigiaknál is embertelenebb körülmények közé. Ide szállították az ipolysági és a losonci gettót is. Balassagyarmat zsidó polgárait június 10-én vagonírozták be a vasútállomáson. Innen indultak Auschwitzba. A gyarmati transzport megérkezésekor több mint nyolcszázán kerültek a gázkamrákba indulók oldalára. A lágerek felszabadítása után — a munkaszolgálatra bevonultatott férfiakat leszámítva — mindössze 60 nő és két deportált férfi tért vissza Balassagyarmatra. Az öszszes túlélő sem haladhatta meg a 300^400 főt. Mártírjaink, egykori polgártársaink emlékét a temető sírkövei és a holokausztemlékmű ma is szaporodó, mégis fájdalmasan hiányos névsora őrzi.
