„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról
Le Rond francia tábornok szögezte le, hogy ők a Csallóközt is Csehszlovákiának szánják. Bár azt ő is elismerte, hogy ez a térség „etnikai szempontból inkább magyar, mint cseh", a szlovák területekhez fűződő gazdasági kapcsolatokat fontosabbnak tartotta a néprajzi jellegnél. „... helyi zavargásoktól lehet tartani, hacsak nem csatolják a lakosságot Cseh-szlovákiához" - szögezte le tudatlanul, vagy nagyon is tudatosan, a félrevezetés szándékával. A valóságban arról volt szó, amit a békeelőkészítő anyagokban Pichon különösebb kertelés nélkül megfogalmazott: Franciaországnak minden cseh követelés támogatása áll érdekében. Komáromtól keletre még inkább eltértek a vélemények. A legészakabbra fekvő határvonalat az olaszok javasolták, az amerikaiak és a britek viszont lényegében csak Rimaszombat térségében tértek el a trianoni határtól. A franciák nem rukkoltak elő konkrét javaslattal. Megállapodásra így ezekben a kérdésekben február 27-én nem jutottak. A március 3-i ülésen mind a négy nemzet képviselői elfogadták, hogy a Vágtól az Ipolyig a Duna legyen a határ. A Csallóköz hovatartozásában azonban továbbra sem tudtak közös nevezőre jutni. Az Ipolytól keletre is ütköztek az elképzelések. Az olaszok által javasolt határvonal a mai határnak megfelelően az Ipoly vonalát követte, s attól csak Losonctól délre tért el északkeletre. Az amerikai, az angol és a francia küldöttség viszont Csehszlovákiának akarta juttatni a Börzsönyt is. Egybehangzó javaslatuk szerint a határ az Ipoly és a Duna találkozásától nem északra, hanem északkeletre kanyarodott volna, úgy, hogy még Romhány is Csehszlovákiához kerüljön, s csak Salgótarján fölött találkozott volna az olaszok által javasolt nyomvonallal. 17 Mivel ez mind az amerikai, mind a brit békeelőkészítő bizottság eredeti javaslatától eltért, valószínű, hogy ez esetben is a franciáknak tett engedményről volt szó. Még keletebbre Sátoraljaújhely hovatartozása adott okot vitára. Az itteni vasúti csomópont érintése nélkül Csapra, azaz Kárpátaljára Csehszlovákiából vasúton nem lehetett eljutni. Ezért a britek Csehszlovákiának akarták juttatni, amit viszont a többiek - elsősorban az amerikaiak - opponáltak. Az amerikai becslések szerint kb. félmillió dolláros beruházással egy év alatt megépíthető lenne egy elkerülő vasútvonal, ami úgy Sátoraljaújhelyt, mind az ettől keletre fekvő síkság magyar lakosságát Magyarországnál hagyná. 18 A vita március 4-én, 5-én és 7-én is folytatódott, s ahogy eddig, végül a legtöbb kérdésben most is Magyarország számára hátrányos döntés született. A bizottság elfogadta, hogy a Csallóköz - magyar lakossága ellenére - mégis inkább Csehszlovákiához tartozzon. A bizottsági jegyzőkönyvek szerint ennek döntő oka abban keresendő, hogy egy szövetséges és egy ellenséges államról lévén szó, ismét a szövetséges szempontjait (közlekedés, gazdaság) részesítették előnyben. Ezt különösen a franciák hangsúlyozták. Jules Cambon szerint a déli magyar sáv elszakításával Csehszlovákia nagyon keskeny és sérülékeny lenne. Ugyanezzel érvelt Laroche is, hozzátéve, hogy egy esetleges népszava17 A Salgótarján térségében 1921-től folyó határvitákról lásd a kötetben Bacsa Gábor tanulmányát. 18 A vasút szerepére a csehszlovák-magyar határszakaszon lásd még Majdan János tanulmányának vonatkozó fejezetét. 163
