„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Pomogáts Béla: Trianon és a magyar irodalom

POMOGÁTS BÉLA Trianon és a magyar irodalom* Mindazt, ami az első világháború után Magyarországgal történt, alig tudta feldolgozni a nemzet emlékezete. A nyolcvan esztendeje megkötött trianoni szerződésről, amely a történelmi Magyarország területének nagy részét felosztotta szomszédai, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai között, évtizedeken keresztül alig esett szó a második világháború, pontosabban az 1947-es párizsi békeszerződés után, amely minden magyarországi reménykedéssel és várakozással ellentétben maradéktalanul helyreállította, kisebb mértékben Magyarország kárára módosította a trianoni rendelkezéseket. A háború befejezését követő két esztendőben még számos javaslat és elképzelés látott napvilágot abban a tekintetben, hogy miként lehetne Magyarország javára módosítani az 1920-ban meghúzott határokat, legalább a határ menti magyarlakta városok, például Komárom, Kassa, Nagyvárad és Szatmárnémeti magyar szuverenitás alatt hagyásával. Ezeket a reményeket éltette az is, hogy korábban mind a vezető nyugati nagyhatalmak: Anglia és az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió igazságtalannak tartották a trianoni döntéseket, és bizonyos reményeket ébresztett az 1944 augusztusában megkötött szovjet-román fegyverszüneti egyezmény is, amely nyitva hagyta az utat Észak-Erdély egy részének megtartása előtt. A párizsi békekonferencia végeztével azonban a magyar közvélemény reményei egyszeriben semmivé váltak, és a magyarságnak Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken kiábrándultan kellett tudomásul vennie azt, hogy valójában semmiben sem sikerült jóvátétetni a Trianonban elkövetett igazságtalanságokat. Erről a kiábrándulásról adtak képet azok a korabeli vagy későbbi beszámolók, amelyek a párizsi békeszerződés aláírását örökítették meg: Illyés Gyula Franciaországi változatok és Cs. Szabó László Hunok Nyugaton című könyveire gondolok. Illyés könyve még 1947-ben megjelent (Cs. Szabóé csak 1968ban, londoni emigrációjában), ezt követve aztán súlyos csend borult a trianoni döntés megismétlésének következményeire. Minthogy a döntés elsősorban a moszkvai politika akaratából történt, az egyeduralmát kiépítő kommunista párt, amely minden tekintetben a szovjet politika kiszolgálójának bizonyult, hallani sem akart arról, hogy a trianoni határok ügyét bárki is megkérdőjelezhesse. A némaság és az elnémítottság persze nem jelentette - és nem jelenthette azt, hogy a trianoni kényszerek fölött eltekintett volna a történelem. Egy veszedelmes sziklaszirt akkor is hajótöréseket idéz elő, ha a térképek semmiféle jelzést sem adnak róla, sőt, így még veszedelmesebb és pusztítóbb, még több áldozata van. * A tanumány Némaság és elnémítottság. Trianon és a magyar irodalom címmel megjelent a Rub icon című történelmi folyóirat 2001/8—9. számának 68—73. oldalán is. 87