„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Pomogáts Béla: Trianon és a magyar irodalom

Ennek a trianoni hallgatásnak is voltak áldozatai. Nemcsak a magyar nemzeti tudat tartozott közéjük, amely nyilvánvalóan nem maradhatott egészséges úgy, hogy a diagnózisra és a gyógyításra még csak sor sem került, és a nemzet egyik legszörnyűbb sebét az úgynevezett „proletár mternacionalizmus" teljesen hitelüket veszített közhelyeivel próbálták eltakarni; az a seb vérzett és üszkösödött tovább. De a trianoni hallgatás áldozata lett a közép-európai népek megbékélésének és történelmi együttműködésének ügye is, anélkül ugyanis, hogy a trianoni tályogot felnyitották és megtisztították volna, ennek a kiengesztelődésnek és összefogásnak semmi esélye sem lehetett. Trianon - Mohács óta - a legfájóbb sebet ejtette a magyar nemzet testén, és teljesen természetes dolog volt az, hogy a Trianon utáni korszak magyar közvéleménye, nemcsak a hivatalos politika, hanem a szellemi élet és a magyarság legszélesebb tömegei sem fogadták el, fogadhatták el a diktatórikus békerendszer minden következményét. Csak a huszadik századi magyar költészet két - sok tekintetben egymás ellen is kijátszott, vagy inkább kijátszani kívánt - óriására, Ady Endrére és Babits Mihályra hivatkozom. Mindketten egyforma fájdalommal és elkeseredéssel vetettek számot az ország és a nemzet megcsonkításának lehetőségével, illetve következményeivel. „Elpirulok - írta Ady S ha Erdélyt elveszik? című írásában, még 1912-ben, midőn a hódításokra vágyó bukaresti politika bejelentette erdélyi igényeit - a magam látszó romantikájától, de leírom, hogy Erdélynek külön lelke van, s fenyegető, brutális, de vajmi lehető térképváltoztatások két emlőről szakítanának le két ikergyermeket, a magyart és a románt. (...) Mi magyarok s az erdélyi románok gyökeremkkel lennénk kiszakítva, mihelyst ez az őrült müitáris világ (...) diplomaták diagnózisa szerint kezd gyógyítani bennünket. (...) Mai, barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamarosan megvalósulása lehet tüzes, vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt. De a dilemmas Erdéllyel évszázadok marasztaló szellemét lázítja föl a vad hazapolitika s hazátlanná tenne két szerencsétlen s minden más nemes fölszabadulásra joggal váró nációt." Babits Mihály pedig közel három évtized múlva, 1938 karácsonyán, Gondolatok az ólomgömb alatt címmel a következőket jegyezte fel: „Rájövök, hogy nem is tudok pontosan visszaemlékezni a csonka ország formájára, holott müyen tévedhetetlenül látom magam előtt ma is a régi, nagy Magyarországét. (...) Magyarország áll előttem rnegmt, de nem a csonka, hanem az igazi, a történelmi Magyarország, a kerek, ép vonal, amely gyermekkorom óta belém idegződött. (...) Szinte szerelmes voltam ebbe a vonalba, ez volt az én első szerelmem. (...) S amint elképzelem ezt a gyönyörű, élő testet, első szerelmemet, megint elfog a kínzókamrák hangulata." Igen, a magyar irodalom és a magyar társadalom - nagyjából minden politikai véleménykülönbség ellenére, a legitimistáktól a szociáldemokratákig - így érzett és gondolkodott a fenyegető, majd megvalósult Trianon felől. (A húszas években a kommunista pártok és a szovjet kormányzat is elutasította Trianont!) Trianon mindazonáltal nemcsak magyar tragédia volt: összeomlását és állandósult válságát okozta a közép-európai összefogás eszméjének is. Korábban voltak reményei és lehetőségei egy üyen összefogásnak (maga Ady és Babits is ezeket a lehetőségeket szerette volna valóra váltani). A trianoni rende88