„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

tesz Rothermere! című karikatúra a Magyarság 1927. június 26-i számában. A rajzon a frakkos, feltűrt ingujjas Bethlen akkorát vág a népszövetségi tanács asztalára, hogy arról minden lerepül, Chamberlain és Briand rémülten kapasz­kodik az asztalba, a foltos fenekű nadrágot viselő Benes már az asztal alá bújt. A karikaturista értelmezése szerint a Rothermere-kampány sikerén felbuzdul­va „Ezután már csak így beszélünk a Népszövetséggel!" 38 A valóságban Beth­len a hivatalos külpolitikában még évekkel később is rendkívül óvatos volt. Az 1929 januárjában az Egységes Pártban elmondott újévi beszédében pl. az őt ért bírálatokra, amiért nem veti fel a magyarkérdést nemzetközi fórumokon, azzal felelt, hogy nem hajlandó „addig, míg a megfelelő nemzetközi helyzet lehetővé nem teszi, túlbuzgó patrióták kedvéért ezt a nemzetet egy világraszóló bla­mázs elé vinni". Pakots József interpellációjára pedig egy hónappal később azt válaszolta, hogy a magyar revízió ügyét csak akkor szabad a Népszövetség elé vinni, ha a talaj kellőképpen elő van készítve. 39 Szekfű Gyula a Három nemzedék 1934-es, bővített kiadásában bírálta a reví­zió „specialistáit", akik „angol vagy más külföldi »barátaik« elejtett szavait közvetítik a magyar közönséghez, s azokból augurokként kedvező jóslatot ol­vasnak ki; vannak viszont olyanok is, akik a külföld felvilágosítására speciali­zálják magukat és különböző nyelveken propagandaműveket adnak ki, vékony füzetektől elkezdve többkötetes díszmunkákig, melyeknek csak az a bajuk, hogy propaganda természetük messziről lerí róluk, minélfogva idegen ember éppoly kevéssé veszi kezébe, aminthogy mi magunk sem vagyunk hajlandók más népeknek világosan propaganda iratait kezünkbe venni". Szekfű úgy vélte, „ez a holnapvárás, mely fájdalomszobrok felállításában, s hasonló külsőségekben merül ki, anélkül, hogy a nemzetet naponkénti munka elé állítaná, csak akkor nem vesze­delmes, ha a revízióval tényleg mint igen közeli eseménnyel számolhatunk. Ellen­kező esetben a tétlen optimizmus nemzeti veszedelmet jelenthet." 40 A közvélemény elvárásai és a hivatalos külpolitika óvatossága között a fe­szültségek a második világháború kitörése után egyre drámaibbá váltak. Teleki Pál, mint azt éppen Barcza György londoni követ visszaemlékezéseiből tudjuk, rettegett attól, hogy a németek oldalán megvalósuló revízió nemkívánatos poli­tikai kockázattal járhat. „A németekkel kell mennünk, mert másképp nem le­hetséges - mondta Teleki Barczának 1939 végén egy bizalmas beszélgetésben -, de csak egy bizonyos pontig. Ez a pont, ez a határvonal a háborúban való rész­vétel Ezt semmi esetre sem fogjuk megtenni, mert idegen érdekekért nem fogunk elvérezni Mába. De borzalmas nehéz, talán lehetetlen is lesz ellenállni. A revízió, s ezt csak neked mondom, a legnagyobb veszély, amely fenyeget, de ez ellen nem te­hetek semmit, mert belebukom. A közvéleményünk meg van őrülve. Mindent vissza! Akárhogy, akárki által, bármely áron. (...) A revízióba bele fogunk pusztul­ni, ez fog minket a háborúba belesodorni. Visszakaptuk a Felvidéket, jó, vissza Ru­szinszkót is, ezeket meg tudjuk még emészteni, átvenni, berendezni. Most Erdélyen a sor, rettegek, mi lesz akkor. Ha Erdély visszajő, ezzel örökre elköteleztük magun­38 Magyarság, 1927. június 26., 21. 39 Gróf Bethlen István... i. m. II. kötet, 215.; Hegedűs Kálmán: Belpolitikai szemle. Magyar Szemle, (3. évf.) 1929, V/3., 277. 40 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. Bp., 1934, 387. 85

Next

/
Thumbnails
Contents