„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Zeidler Miklós: Irredenta kultusz Magyarországon a két háború között

az „elcsatoltak nemzedéke" a múlt felé orientálódott, jelene alig volt, s számára a jövő is a múltban gyökerezett, a „kisebbségi nemzedék" viszont a jelenre figyelt, hogy egyáltalán lehessen jövője. Erre vallott az a reményteli hang is, amellyel a kisebbségi sorsban érlelődő szolidaritás, a demokratikus reflexek, a modernizáció és a társadalmi kiegyenlítődés különböző erősségű tendenciáit üdvözölték.

33 Ugyanekkor a kormány megkülönböztetett figyelemmel kísérte és anyagilag is sokkal bőségesebben támogatta a kisebbségi magyarságnak a passzivitás, az elzárkózás és a jogfenntartás talaján álló politikai erőit, és bizalmatlanul vagy kimondott ellenszenvvel tekintett a - némelykor a baloldaliságig is eljutó - fiatalabb generációk aktivista, alkalmazkodó irányzataira. Az anyaországi kormánypolitikának ez a szelektív érdeklődése és viszonylagos érzéketlensége a közvéleményben is visszatükröződött. Némelyek szerint „különösen a magyarországi közvéleményt kellene alaposan kiművelni a magyar kisebbségi kérdés megismertetésével, mert a jelenlegi iskolai oktatás is elárulja, hogy csak a föld iránt van érdeklődés és nem e földön élő magyar vagy más nemzetiségű emberek iránt."

34 Az irredenta kultusz és a mögötte meghúzódó eszmeiség az említett társadalmi hatások mellett közvetve a magyarországi hivatalos külpolitikára is befolyást gyakorolt. Ez a visszahatás pedig már bizonyos veszélyeket is hordozott. A történelmi Magyarország felbomlásával, a trianoni békeszerződéssel, valamint a magyar külpolitika esélyeivel kapcsolatos téves helyzetértékelés és az ezt megjelenítő szimbolika ugyanis oly mértékben fokozta az irredenta közhangulatot, olyannyira túlzó elvárásokat támasztott a közvéleményben, hogy az az egyébként mérsékeltebb kormánypolitikát nagyobb tempóra, kockázatosabb vállalkozásokra ösztönözte. E társadalmi nyomás először a béke aláírása és ratifikálása alkalmával, majd a Rothermere-kampány idején, végül a területi revízió időszakában erősödött fel,

35 s a felelős politikusoknak rendre türelemre kellett inteniük a felzaklatott közvéleményt. Azok a delegátusok - Apponyi, Bethlen, Teleki és mások -, akik a magyar békeküldöttséggel megjárták a párizsi békekonferenciát, koncentrált élményt szereztek a nagyhatalmi politika döntő erejéről, és megtapasztalták a kisállamiság korlátait.

36 Ez a közvetlen, rendkívül értékes tapasztalat megérlelte bennük Magyarország valós helyzetének felismerését és a vérmes reményekkel való leszámolást. Felszólalásaiknak visszatérő elemévé vált a körültekintésre, a „következetes és kemény munkára" való hivatkozás. Apponyinak és Telekinek már 1920 tavaszán ez volt a meggyőződése, s amikor Párizsból a húsvéti ünnepekre hazautaztak, üyen értelmű nyilatkozatot adtak a napüapoknak. Telekinek a parlamenti ratifikáció tárgyalásán elmondott beszéde ugyanezeket a gondolatokat tartalmazta.

37 Rothermere sajtóhadjárata idején, amikor a nagyközönség már a közeli revízióban reménykedett, a közhangulatot eléggé hitelesen jelenítette meg a Mit 33 Lásd erről Bárdi Nándor gyűjtését: Magyar Kisebbség, (Új sorozat n. évf.) 1998/3-4., 60-127. 34 Borsody István: i. m. 219. 35 Erről az időszakról lásd a kötetben Pritz Pál írását. 36 Teleki eme negatív tapasztalataira Hajdú Zoltán is kitér tanulmányában. 37 Benda Jenő: A magyar béke kilátásai. Pesti Hírlap, 1920. április 2., 2. 84