„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Gyáni Gábor: Társadalmi struktúrák és szociálpolitikai kihívások a két világháború között

hogy kimutassa a Horthy-kori politikai konzervativizmus és ideológiai jobboldaliság századfordulóig visszavezethető gyökereit.

4 A kontinuitás ténye ez esetben éppúgy nem vonható kétségbe, mint ahogy az sem, hogy a századelő, valamint a húszas és harmincas évek korábbiaknál szociálisabb (s persze antiliberálisabb) politikai ethosza között szintén volt bizonyos folytonosság. Fölmerül a kérdés: mi döntött vajon arról, hogy folytonosság ezen, és ne pedig a másik szóba jövő vonalon teremtődjék, melyet a századelő jobboldalisággal rivalizáló alternatív politikai értékrendje kínált fel. Litván György és mások kutatásai ugyanis meggyőzően bebizonyították, hogy a polgári radikalizmusnak nevezett, a liberalizmus megújítását célzó politikai doktrína is gyökeret vert hazánkban a századelőn.

5 így aligha tekinthető merő véletlenségnek, hogy 1918 őszén hamarjában hatalmi tényezővé vált. Az 1918 ősze és 1919 tavasza közti átmeneti periódusban hatalomra jutott polgári radikalizmus és szociáldemokrácia azonban képtelen volt arra, hogy hosszabb ideig berendezkedjék az államliatalomban. 1918-1919 zűrzavaros és gyorsan egymásra torlódó kül- és belpolitikai fejleményei túl nagy erőpróbának bizonyultak e politikai csoport számára, amely így végül nem bizonyíthatta be, hogy képes lenne az országot tartósan kormányozni. A vele szemben utóbb felülkerekedő másik politikai erő - történetírásunk uralkodó megítélése szerint - alapvetően külpolitikai támogatásnak köszönhette sikerét. Ám ehhez előfeltételül társult, hogy már korábban erős és mély gyökerekkel rendelkezett idehaza. Az első világháborút közvetlenül követő években nem került sor gyors, radikális s egyúttal maradandó érvényű politikai elitcserére, olyasmire, mint amilyent a weimari Németország vagy a nemzetállamként függetlenedő Ausztria produkált a korban. Ezért idővel a dualizmusból fennmaradt elitek, pontosabban egyes szegmensei kerültek újfent kulcspozícióba. Közülük is elsősorban azok jutottak ekkor élőtérbe, akik korábban sem nagyon idegenkedtek a kombattáns jobboldaliságtól, vagy kifejezetten hajlottak a konzervativizmusra. Ez a sokunk számára oly ismerős történetírói magyarázat azonban nem, vagy nem kellően számol azzal, hogy a trianoni magyar társadalom nem egészen felel meg annak, mint amilyen társadalommal az ország a dualizmus végét megérte. Ez pedig azt a kérdést veti fel, hogy vajon nem éppen a társadalomszerkezet drasztikus és hirtelen módosulása okolható-e azért, hogy a Horthy-rendszer viszonylag könnyen berendezkedhetett. Egyáltalán nem akarom ezzel kisebbíteni a Tanácsköztársaság e téren játszott szerepét. Nevezetesen, hogy amint azt a nemrégiben elhunyt Gombos Gyula helyesen hangsúlyozta, 4 Lásd a szerző 1973 és 1975 közt megjelent tanulmányait: Új vonások a századforduló magyar konzervatív politikai gondolkodásában; Középosztály és újkonzervativizmus; A „magyar girondistáktól" az ébredő magyarokig, In: Szabó Miklós: í. m. 109-209. 5 A bő szakirodalmi termésből néhány kiemelkedő munkára hivatkozom ezúttal. Horváth Zoltán: Magyar századforduló. Gondolat, Bp., 1961; A szociológia első magyar műhelye. A Huszadik Század köre. I—

II. kötet. Válogatta Litván György és Szűcs László. Gondolat, 1973 (lásd a kötethez írt bevezetőt a válogatók tollából); Litván György: „Magyar gondolat - szabad gondolat''. Nacionalizmus és progresszió a század eleji Magyarországon. Magvető, Bp., 1978; uő: Szabó Ervin, a szocializmus moralistája. Századvég, Bp., 1993. 61