„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Ormos Mária: Trianon és a magyar gazdaság
gek közepette az ország önerőből végrehajtsa a szerkezeti átalakítást, és modernizálja, amit addig elmulasztott modernizálni? Bár közismerten akadtak olyan magyar politikusok, akik ezt lehetségesnek tartották, a magam részéről nem tudok sem számottevő gazdasági szereplőről, sem szakemberről, aki e nézetet osztotta volna. Maradt tehát a külföldi tőke bevonása - a válságos éveket leszámítva valóban ez történt -, ennek módja, iránya és következménye azonban nagyon eltérő volt. A húszas években Bethlen kétféle kölcsönt hajkurászott. Részben olyat, amelyet az állam használhatott fel közvetlenül vagy közvetve, részben pedig működő tőkét a gazdasági fejlesztés érdekében. Az első célt többé-kevésbé elérte, a másodikkal azonban nemigen boldogult. Ekkoriban nem nagyon volt olyan tőke a világon, amely éppen Magyarországon akart volna megtelepedni és vállalatot létesíteni. 17 Közismert viszont, hogy a miniszterelnöknek sikerült olyan kölcsönöket biztosítania, amelyeket a különféle nemzetközi szervezetek egyetértésével közhasznú célokra lehetett elkölteni. A külföldi kölcsönök felhasználásának módját sok bírálat érte mind a maga idején, mind utólag a történetírás részéről. (Erről egy másik írásomban elég bőségesen szóltam már.) Ezzel kapcsolatban mindenesetre tudni kell, hogy a modernizálás elengedhetetlen feltételei között az infrastruktúra már többször emlegetett követelménye mellett ott van - és ott volt mindig is - az az elem, amelyet manapság „emberi tényezőként" emlegetünk. Az emberi tényező szerepe ugyan időről időre sokat változik, egy dologban azonban állandóságot mutat: abban, hogy csak akkor hatékony, ha egészséges és a kor színvonalának megfelelően kiművelt. Márpedig a sokat kifogásolt bethleni költekezés nagyrészt éppen ezekre a nem produktív kiadásokra: vagyis az infrastrukturális beruházások mellett egészségvédelmi intézményekre és az oktatásra „folyt szét" - az elemi iskoláktól a „csíborpatkolóig". A birtokosok, a tőkések és a nagy pénzügyi hatalmasságok ugyan azt szerették volna, ha a kormány e kölcsönöket egyszerűen befolyatja a gazdasági struktúrába, de előbb-utóbb ők is kénytelenek lettek volna észrevenni, hogy a felsorolt intézkedések hiányát maguk is megsínylik. Ha a bethleni koncepción utólag van kifogásolnivaló, úgy leginkább az, hogy e célokra sajnos nem jutott elegendő pénz. Tény, hogy a MÁV-ot a feljavítás reményében nem sikerült bérletbe kiadni, a nagy csatornázási terv senkit sem érdekelt, és ha valaha netán ki is dolgozzák, nagy valószínűséggel ugyanilyen csekély érdeklődést váltott volna ki műiden más nagy volumenű modernizálási terv, miközben működő tőke csak meglehetősen szerényen jelent meg a gazdaságban. Eredetileg mind angol, mind francia politikusok nagy terveket szőttek a közép-európai és azon belül a magyarországi tőkebefektetésekről, maga a tőke azonban már ekkor is kevés érdeklődést mutatott, majd a már nekiindult befektetések is elakadtak a hozam alacsony, sőt sokszor egyenesen kétes volta miatt. 1920-ban például a francia kormány mindössze egyetlen vállalatcsoportot tudott bevonni a magyarországi tervekbe, és amikor a hazai francia tőkebefektetés 1928-ban ismét terítékre került, senki sem akadt, aki komoly érdeklődést mutatott volna. E téren egyébként az angol tőke se nagyon mozdult meg. 56
