„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Ormos Mária: Trianon és a magyar gazdaság

hattuk - erősen érintette az ipart is. A döntő kérdés voltaképpen abban áll, hogy mindez miért nem történt meg, miért nem kezdődött el érdemben. Az említett problémákkal kapcsolatban már utaltam rá, hogy a toporgásban vélhetően ludas volt a tohonya közigazgatás, de jeleztem azt is, hogy a legtöbb esetben valójában „csak" pénzkérdésről volt szó. A megroppant és éppen csak feltápászkodó nagytőke jó ideig nem tudott másra koncentrálni, minthogy saját, sokszor teljesen új keletű vállalatait pályára állítsa. Ezt az újjászületőben lévő ágazatot aligha lehetett súlyos anyagi erőpróbának kitenni, és bár az iparnak nyújtott kedvezmények miatt Bethlent, majd több utódját is érték súlyos támadások az agrárágazat mindenféle rendű és rangú, nagyon is hangos képviselői részéről. Mindegyik miniszterelnök, aki ezt az utat követte, valószínűleg az egyetlen lehetséges megoldást választotta, mivel a mezőgazdaságot is csak az menthette meg, ha az ipar és a kiszolgáló szektor a lehető legnagyobb mértékben megerősödik. A már ismertetett helyzet miatt azonban a nagybirtokot sem volt lehetséges pótlólagos adó alá vonni, mert az kiszámíthatóan a teljes összeroppanást idézte volna elő. A tehervállalási készséggel kapcsolatban is szeretnék egy szót szólni. Ismeretes, hogy a megcélzott áldozatok a Hegedűs Lóránt által tervezett vagyonváltság kivetése ellen egyhangúan és hangosan tiltakoztak, olyan meggyőzően, hogy a tervről le is kellett mondani. Mondhatnók, hogy az érintetteket önző okok vezérelték, és nem voltak hajlandók áldozni az ország megmentése, anyagi szanálása érdekében. Csakhogy 1938-ban ugyanezt zokszó és minden említésre méltó tiltakozás nélkül megtették. Mi volt a különbség? Aligha hihető, hogy időközben önzetlenekké váltak volna. A különbség két körülményben ragadható meg. Az első abban állt, hogy míg 1920-1921-ben egy teljesen lerongyolódott gazdaságnak kellett volna ezt az áldozatot meghoznia, addig később a trend határozottan felfelé mutatott, méghozzá nemcsak az iparban, de sajátos konjunkturális okokból még a mezőgazdaságban is. A másik fontos eltérés pedig abban állt, hogy míg Hegedűs pénzügyminiszter egyelőre semmit sem ígérhetett cserébe, addig 1938-ban a nagytőkések és a nagybirtokosok jól tudták, hogy a megkívánt összegek fejében ők kapják majd a legnagyobb állami megrendeléseket. Ekkor talán akár már további útépítésre és egyéb, nem túlzottan lukrativ munkálatokra is hajlandók lettek volna tőkét fordítani, mivel az infrastruktúra feljavítása nekik is érdekükben állt, csakhogy erre már alig maradt idő. Mi lehetett a megoldás? Minden jel arra vall, hogy egy gazdaságilag elmaradott ország soha és sehol sem volt képes Münchhausen báró módjára kihúzni magát a mocsárból. Ausztria, a cseh-morva területek és Magyarország iparosodása a XIX. század utolsó harmadában egyaránt jelentős külföldi tőke bevonásával kezdődött el. Ez volt az oka annak is, hogy a régi Magyarország háború előtti adóssága mintegy 6 milliárd aranykoronát tett ki, amely összeget utóbb szétosztottak az utódok között, és így az egyharmadnyi új Magyarországra durván számítva közel 2 milliárd jutott. Magyarország tehát bőségesen fizetett azért a modernizálásért, amelyet 1867 és 1913 között végrehajtott, és amelynek a hasznát 1918 után a már felsorolt okok miatt csak nagyon kis részben élvezte. Vajon elképzelhető volt-e, hogy a már említett pótlólagos nehézsé55