„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Hornyák Árpád: A Bácska határainak változása 1919–1920-ban

Mindezen érvek és erőfeszítések dacára a jugoszláv követelések nem találtak megértésre a békekonferencián, amely augusztus 5-i jegyzékében hivatalosan értesítette a jugoszláv békedelegációt, hogy a Bácska tekintetében a korábban elfogadott határvonalak érvényesek. A Ferenc-csatorna ügyét a kikötőket, vízi utakat és vasutakat tanulmányozó bizottság hatáskörébe utalta, és ezzel a konferencia a maga részéről lezártnak tekintette a kérdést. Nem úgy a jugoszlávok, akik felhagyva a minden határszakaszra benyújtott módosító indítványokkal, egyre inkább Magyarország, azon belül is Baranya (Pécs és a szénbányák) és Bácska (Baja és környéke) területeinek megszerzésére összpontosították figyelmüket. Az Észak-Bácska további területeinek és Bajának a megszerzésére irányuló jugoszláv követelés szellemi atyja a neves etno-geográfus és földrajztudós Jovan Cvijic volt. Cvijic 1919 szeptemberében a helyszínen személyesen mérte fel az megszerezni kívánt területek nemzetiségi összetételét. Felmérései alapján arra a megállapításra jutott, hogy Észak-Bácskában a németek számaránya a legmagasabb, őket követik a bunyevácok és sokácok, míg a magyarok csak a harmadik legnagyobb etnikum. Ebből kifolyólag - vélte Cvijic - a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság joggal követelheti Észak-Bácska legnépesebb települését.

33 A békecfelegációnak javasolta, hogy Párizsban a békekonferenciától kérjék, hogy a Bácskában a határ a már megállapított vonaltól húzódjon 10 kilométerrel északabbra, mely alapján a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megkapta volna Baját, Csávolyt, Felsőszentivánt és Bácsalmást.

34 Cvijic egy népszavazást is elfogadhatónak tartott volna, és javasolta, hogy a delegáció vesse fel Párizsban, hogy egy nemzetközi küldöttség maga is győződjön meg állításaik helytállóságáról.

35 Cvijicnek a követelések kiterjesztéséről szóló, a fentiek értelmében írt memorandumát egy Bajáról érkezett küldöttség személyesen adta át az amerikai külügyminiszter-helyettesnek, Frank Lyon Polknak és Leepernek, míg a delegáció október 20-án juttatta el Clemenceau-hoz ilyen értelmű jegyzékét. December 3-án a békedelegáció jegyzékben újfent kérte a fenti területeknek Jugoszláviához csatolását, majd miután a próbálkozások nem hozták meg a remélt eredményt, az év végére fokozatosan felhagytak velük.

36 A követelésekkel való felhagyásban kétségtelenül szerepet játszott a magyar békedelegáció megjelenése Párizsban. Az Apponyi vezette magyar békedelegáció ugyan gyakorlatilag fogoly volt Neuillyben, és szerepe is csak a békefeltételek meghallgatására s nem pedig érdemi tárgyalásra szorítkozott,

37 mégis tar33 Cvijic szerint Baján a város központjában 7-8 ezer elmagyarosodott zsidó és német, valamint mintegy 300 szerb élt, míg a külvárosban kb. 9 ezer bunyevác és sokác lakott. Meggyőződése volt, hogy ez a „parasztváros" néhány év leforgása alatt teljesen elszlávosodna, köszönhetően a bunyevác népesség életerejének. Mitrovic, Andrej: Jugoslavia na konferenciji míra 1919-1920. Beograd, 1969, 88-89. 34 Uo. 35 A bizottságnak a nagyhatalmak képviselői mellett jugoszláv tagja is lett volna, de magyar nem. Mitrovic, Andrej: 1977, i. m. 214. 36 Cvijicet nagyon megviselte, hogy nem sikerült kiterjeszteni az ország határait északon, és a kudarcért a békedelegációt tette felelőssé. Hibáztatta a küldöttséget, amiért a kezdet kezdetén kihagyták követeléseikből Baját és a pécsi szénbányákat, mondván, hogy utólag már nehéz megszerezni azt, amiről egyszer lemondtak. Mitrovic, Andrej: 1977, i. m. 230. 37 Bánffy Miklós: Huszonöt év. Sajtó alá rendezte: Major Zoltán. Püski Kiadó, Bp., 1993,37. 535