„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Süli-Zakar István: Hajdú-Bihar megyei közigazgatási határváltozások

Kába, Derecske, Sáránd, Kis(Mike)Pércs, Hosszúpályi, Nagyléta, Almosd, Bagamér stb. lakói önmagukat bihari embereknek tekintették. A Hajdúkerület a XVIII. századtól a vármegyékkel egyenlő rangú, önálló törvényhatóságként működött. Követei révén részt vett az országgyűlés rendi tábláján, a nemesi felkelések idején katonát állított, állami adót igen, de közadót nem fizetett. Kerületi gyűlést kezdetben váltakozva mind a hét városban tartottak, de a kerület székhelye a XVIII. században Böszörmény lett. Az alföldi területek társadalmi-gazdasági lemaradása a XVIII. századtól egyre erőteljesebb.

14 A XIX. században meginduló iparosítás alig érintette a Tiszántúlt, s a kiegyezés után kibontakozó urbanizáció is jórészt a fővárosra s a nyugati területek nagyobb városaira korlátozódott. Mégis, a múlt század második felében elindult két olyan folyamat, mely jelentősen emelte a Tiszántúl középső részének gazdasági potenciálját. Az egyik igen lényeges változás, hogy az országban kiépült az egységes vasúthálózat, s a vasút korábban elzárt tájakat kapcsolt be az országos, a birodalmi, sőt az európai gazdasági életbe. A vasút ugyanakkor gyökeresen átformálta a települési kapcsolatokat is. Másodsorban az Alföldön - mindenekelőtt a Tiszántúl középső részén - az árvízmentesítések és a lecsapolási munkálatok a gazdaság képét rajzolták át.

15 E két hatásrendszer nyomán alapvető változások következtek be a közigazgatás területi rendszerében is. A kusza - alapvetően feudális jellegű - közigazgatási beosztás helyébe egy polgári karakterű, tömörebb földrajzi megjelenésű közigazgatási rend lépett. Az új közigazgatási beosztás kialakulását - sajátos módon - az 1848-^49-es szabadságharcot követő önkényuralom is elősegítette. A Bach-rendszer berendezkedésekor a szabad királyi városi jogától megfosztott Debrecent és a hajdúkiváltságoktól megfosztott Hajdúkerületet a Nagyváradi kerületbe osztották be. Debrecen még a Nagyváradi kerület alsó (észak)-bihari megyefőnökségének a székhelye is lett, tehát a város történelme során először kapott fontos közigazgatási funkciókat. Bár 1867 márciusában a város visszanyerte szabad királyi városi jogállását, s így újra közvetlenül a kormánynak rendelték alá, a megelőző időszak megyefőnökségi székhelyi rangja valójában imponált a debrecenieknek. A közigazgatás polgári jellegű átutalásakor Debrecen - a korábbi kivívott gazdasági, kereskedelmi és kulturális központi szerepköréhez - közigazgatási beleszólást is követelt. Ezt az aspirációt támogatta, hogy a polgári átalakulás során Debrecen és az árutermelés viszonyai közé került hajdúvárosi polgárság közös - szoros területi kapcsolatokban is megnyilvánuló - érdekszövetségre lépett. A hajdúkiváltságok feladása azonban még a XIX. század második felében sem ment simán. Erről a hajdúk számára mégiscsak kényes helyzetről tájékoz14 Enyedi György: Az Alföld gazdasági földrajzi problémái. Földrajzi Közlemények, (XIX. évf.) 1970/3., 177-195. 15 Beluszky Pál - Enyedi György: Az Észak-Alföld gazdasági fejlődése. Földrajzi Közlemények, (XXII. évf.) 1974/1., 14-32.; Den Hollander, A. N. J.: Az Alföld települései és lakói. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1980. 463