„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után
székbe. 22 Ezzel megszűnt az egyetemi szintű oktatás Nagyváradon. Ez nagy veszteséget jelentett az egész vidék számára, hiszen az értelmiség utánpótlása csak a környező nagyobb városokban, egyetemi központokban történhetett. 1934 után a felsőoktatást Nagyváradon román nyelvű egyházi intézmények és három tanítóképző alkotta. Oktatási szerepének beszűkülésével Nagyváradon a magyarság szellemi élete hátrányba került nemcsak Kolozsvárral, de Marosvásárhellyel szemben is. A kulturális hanyatlás ugyancsak az új politikai helyzetből fakadó tényezők hatásának tulajdonítható. Elvesztve intézményes kereteit, a magyar kulturális tevékenység az egyházak, társaságok és egyletek hatáskörébe került vissza, melyek - megcsappant lehetőségeik között - minden igyekezetük ellenére sem tudták megakadályozni a magyarság térvesztését. A román kulturális intézmények sem fejlődtek a megfelelő ütemben, a központi támogatás csak kevés értelmiségi bevonására volt elegendő. A helyi irodalmi élet már nem tudott országos jelentőségű eredményeket felmutatni. Divatba jött, hogy a jelentősebb magyar írók, illetve költők Kolozsvárra költöztek át, amely így az erdélyi irodalom fellegvára lett. Ezt a veszteséget a cenzúra által legyengített váradi sajtó sem tudta pótolni. A város élénk szellemisége a múlté lett. Könyvtára messze elmaradt a kor követelményeitől, múzeumának legértékesebb gyűjteménye (Ipolyi-gyűjtemény) még a világháború idején elkerült Esztergomba. Valaha operatársulattal is rendelkező színházát összevonták a kolozsvárival, amely évente csak két ízben, egy-egy hónapig vendégszerepelt Váradon. Mindezek anyagi nehézségekkel párosulva oda vezettek, hogy Váradon gyökeret vert a szellemi közöny, az elfásultság. 23 6. Az urbanizáció sajátosságai a két világháború között Nagyvárad a XX. század elejére megfelelő infrastruktúrával, közművekkel rendelkező, a polgárosodásban élenjáró, korszerű várossá vált. A világháború megakasztotta ezt a látványos fejlődést, előbb a stagnálás, majd a visszaesés vált meghatározóvá. A hatalomváltás, illetve Trianon új helyzetet teremtett, új szerepkört jelölt ki a régió városai számára. Romániához kerülve Nagyvárad határszéli város lett, gazdasági, társadalmi és kulturális élete beszűkült. A város fejlődése megtorpan, az urbanizáció megáll, s rövidesen a perem városi létre emlékeztető helyzet válik meghatározóvá. Nagyvárad lassan elmarad a kedvezőbb helyzetben levő városoktól, módosul az ország egészében elfoglalt helye, vonzáskörzete és szellemi arculata. A leszakadás miatt a kortársak szemében a Holnap városából a Tegnap városa lett, sőt egyenesen a „Halott" város. Persze ismeretes, hogy szerte Európában az első világháború után sem tértek vissza a „boldog békeidők", ez a periódus kevésbé hoz látványos eredményeket. A Körös-parti város esetében azonban túlzottan nagy volt a különbség az előző történelmi szakasz viharos urbanizációs fejlődése és az ezt követő pangás között. 22 Tabéry Géza: Oradea metamorfózisa. In: Győri Illés István (szerk.): Metamorphozis Transilvaniae. Kolozsvár, 1937,133. 23 Uo. 360
