„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után

többsége megyei szintű volt, esetleg még más, szomszéd megyére kiterjedő hatáskörrel. A fontosabb regionális intézményeket viszont lassanként Kolozsvárra és Temesvárra költöztették, illetve telepítették. Emiatt a váradiaknak hivatalos ügyeikkel ezekbe a városokba kellett „felutazniuk", akár többször is. Mindez a közigazgatási szerepkör beszűkülésének nyilvánvaló tanújele. Ennek ellenére az 1930-as év végén a városban 28 megyei vagy városi (municípiumi) szintű közintézmény létezett. Ezek között találhatjuk a város jogi szerepkörének folytonosságát biztosító intézményeket.

20 Nagyváradon az első világháborúig a gazdasági és szellemi infrastruktúra kiépülésével együtt járó polgárosodás és urbanizáció megteremtette a lehetőséget egy korszerű közegészségügyi intézményhálózat kiépítéséhez. 1913-ban a kórházak száma nyolc volt, összesen 1157 ággyal. 1935-ben számuk kilencre nőtt, de az ágyak száma 1080-ra csökkent. A megnövekedett számú lakosságot 187 orvos gyógyította és húsz gyógyszertár látta el. Ezek tekintélyes számok, de a századelőn fellelhető pozícióhoz képest (kisebb) térvesztést jelentenek.

21 Nagyvárad Trianon után is egyike maradt a térség legfontosabb egyházi központjainak. Ezen a téren a legjelentősebb veszteség a római katolikus püspökséget érte. Az egyházmegye számottevő része a határ másik oldalára került, így a püspökség elvesztette jövedelme tekintélyes részét, a földreform által pedig újabb hatalmas veszteségeket szenvedett. Az igazán nagy megpróbáltatást mégis az egyházmegye összevonása jelentette. 1927-ben a Szentszékkel is helybenhagyatott konkordátum alapján létrehozták a Szatmári-nagyváradi egyházmegyét. Abszurd állapot teremtődött, a városban addig legnagyobb számban élő római katolikusoknak nem volt püspökük, csak vikáriusuk. Viszont a görög katolikus mellett létrehozták az ortodox püspökséget. 1921-ben megalakult Nagyváradon a Királyhágó-melléki református egyházkerület, amely nagy szerepet játszott a váradi magyarság összetartásában. Folytatta tevékenységét az ortodox és neológ izraelita hitközség is. A város szellemi, oktatási-kulturális központi szerepköre, bár megmaradt, szűkebb szinten érvényesült. Az oktatást a dualizmus korában 72 intézmény biztosította a városban, lényegében a korabeli magyar iskolarendszer valamennyi fokozata képviselve volt. A felsőoktatást a Jogakadémia és a Római Katolikus Papnevelő Intézet képezte. Előbbit még 1874-ben négyéves jogi és államtudományi karrá alakították, és ezzel megindult Nagyváradon is az egyetemi szintű oktatás. 1921-től a magyar oktatási intézményeket elvették, illetve elsorvasztották, az oktatás színvonala és hatása lényegesen visszaesett. Ezt főleg az a hibás gyakorlat idézte elő, amely ahelyett, hogy a magyar iskolák mellett románt is létrehozott volna, rendszerint a magyart megszüntette, s helyette beindította a román anyanyelvű iskolát. A helyzet hiteles felméréséhez ilyen okból kifolyólag a statisztikai adatok számbavétele nem lehet eléggé kifejező. Az így legyengített oktatási intézmények állóképessége is csökkent. Az 1921-tól román tannyelven működő Jogakadémiát előbb a bukaresti egyetemhez csatolták, majd közel másfél évszázados működés után, 1934-ben végleg beszüntették és beolvasztották a kisebb hagyományokkal rendelkező kolozsvári jogi tan20 Encidopedia Romänei. Vol. IL Bucure§ti, 1938, 645-648. 21 Adorján Péter: i. m. 359