„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után

A lakosság nagy többsége továbbra is öt felekezet között oszlott meg, a többiek együttes aránya 2,6%-ról 2,1%-ra csökkent. Elvesztette vezető szerepét és egyházmegyéjét a római katolikus egyház és püspökség (híveinek száma és aránya szerint is a harmadik a városban). A püspöki székhellyé gyarapodott református egyház lett a legnagyobb lélekszámú, bár százalékos aránya 30,6%-ról 24,7re csökkent. A zsidó vallásúak számbelileg és százalékban is előreléptek a második helyre. A legnagyobb növekedést az ugyancsak püspökséget létrehozó ortodox vallásúak könyvelhették el, de a görög katolikus egyház híveinek száma is sokat emelkedett. Az új határok a lakosság foglalkozásszerkezeti viszonyaira is hatást gyakoroltak, így az agrárnépesség aránya az 1910-beli 5,2%-ról 4,1%-ra csökkent.

9 Az iparral foglalkozók aránya 35,7%-ról 30,6%-ra csökkent; a kereskedelem 11,1%ról 12,6%-ra, a közlekedés 6,1%-ról 8,0%-ra, a közszolgálat pedig 8,8%-róI 16,7%-ra növekedett. Kiemelkedik még az egyéb és be nem jelentett foglalkozásúak magas aránya is: 25,9%.

10 Bár ezek az adatok csak bizonyos átrétegződésekről tanúskodnak, mégis kifejezők. Trianon után a dualizmusból örökölt társadalmi struktúra hamar megbomlott. Ezt az újonnan ható bonyolult tényezők idézték elő. Az arisztokrácia egy része elhagyta Nagyváradot, másik része pedig helyben maradva, vagyoni ereje hanyatlása mellett igyekezett helytállni. A különböző intézkedések (pl. földreform) éppen a társadalom felsőbb rétegének a helyzetét rendítették meg. Emiatt Nagyváradon a társadalmi piramis csúcsa leszűkült. A tőkések és vállalkozók - akik nagyrészt zsidó és magyar származásúak voltak - gazdasági hatalmukat még egy ideig megőrizték, azonban politikai befolyásukat elvesztették.

11 Az úgynevezett középréteg sokat gyengült. A magyarok a helyi államigazgatásban, valamint a városi közigazgatásban mindinkább háttérbe szorultak. A vezető szerepet a közintézményekben a románok vették át, és főleg a hatalmi pozíciók kerültek a kezükbe. Az értelmiség aránya lassú növekedést mutat, és ebben is - főleg a kivándorlás által elszenvedett veszteség miatt - a románok előretörését tapasztalhatjuk. A legszámottevőbb gyarapodást a kispolgári réteg lélekszámában figyelhetjük meg. A nagyszámú kisiparos és kiskereskedő viszonylagos anyagi biztonsága vonzerőt jelentett. Ide sorolható az a népes, heterogén réteg is, amelybe többféle - alacsonyabb-magasabb egzisztenciájú - egyén tartozott. Váradon a magánzók és a háztulajdonosok száma volt jelentősebb. Az ipari munkásság száma lassú növekedést mutat, életkörülményeik a válság idején romlanak le. Az osztály- és rétegviszonyokban kevés változás állt be, ezek többsége inkább „táboron belül" folyt. A bizonytalanná vált gazdasági helyzet miatt az egyes rétegek belső tagolódása is gyakran a polarizálódás felé mozdult el. 9 Thirring Gusztáv (szerk.): A magyar városok statisztikai évkönyve. Bp., 1912; Recensämäntul general al populatiei Románéi. Bucure§ti, 1930. io Uo. 11 Vö. Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Osiris, Bp., 1998,186-188. 355