„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században

lis stratégiát egymással kombinálva kell alkalmazni, mert ez felel meg a legjobban a térség adottságainak. Elengedhetetlen a regionális politikát integrálni az országos gazdaságpolitikába, az általános gazdasági és társadalmi politika integráns részévé kell válnia, hogy kizárhassuk a párhuzamos, egymást kioltó beruházásokat. „A globalizáció fő irányvonalait a helyi adottságokkal ötvözni képes regionális kultúrára van szükség."

9 Románia területfejlesztő politikája sajnos a régiók kialakításában kimerült. Ahhoz, hogy egyáltalán erről beszélni lehessen, először is szükség lenne a területfejlesztési törvény újragondolására és gyakorlati alkalmazására. Ezek hiányában nem beszélhetünk Romániában európai mintájú területfejlesztésről. Az önkormányzati törvény (az önkormányzatoknak szélesebb hatáskör biztosítása) késleltetése tudatos Bukarest részéről, mert ezzel a Székelyföld és Erdély gazdasági fejlődése jelentősen felgyorsulna. A megyeközpontokban létezik területfejlesztési bizottság az önkormányzatokon belül, van néhány egyéni kezdeményezésre kidolgozott, kistérségekre vonatkozó program is, de megvalósításuk még a messzi távolban van. Annak ellenére, hogy Bukarest görcsösen ragaszkodik központi szerepéhez, remélhetőleg nem tudja majd fenntartani ezt a bizánci típusú, centralizált vezetést, mert hosszú távon nem lehet a gazdasági törvényszerűségek útjába állni. Napjainkban Európa-szerte tanúi vagyunk az integrációs folyamatoknak, de ez decentralizációval jár együtt. Erdélytől a közeljövőben még jobban le fognak maradni gazdaságilag a Kárpátokon túli területek. Miért? Már napjainkban Románia nemzeti össztermékének 60%-át Erdély termeli. A határ menti együttműködések, ha felerősödnek, valamint Magyarország uniós csatlakozása esetén az Unió határa Erdély és Magyarország között fog húzódni, a tőkebefektetések elsősorban Erdélybe fognak irányulni. Ezeket a befektetéseket megkönnyítik majd az anyaország és az erdélyi magyarság közötti kapcsolatok, valamint az, hogy románul és magyarul is többnyire csak az erdélyi magyarság beszél. Ez egy olyan szellemi tőkét jelent, hogy a gazdasági kapcsolatok kiépítésében, irányításában így a magyarság nagyobb befolyással fog bírni. (Ugyanez elmondható Szlovákia, Kárpátalja, Szerbia esetében, tehát az egész Kárpát-medence szintjén.) A közeljövőben épülő autópályák áldását földrajzi helyzetéből adódóan inkább Erdély fogja élvezni. Erdély repülőtéri ellátottsága jobb az országos átlaghoz viszonyítva (Temesvár, Szatmár, Kolozsvár, Marosvásárhely nemzetközi repülőterek), de a szolgáltatásokat természetesen még bővíteni kell. Az elkövetkezőkben a bukaresti vezetésnek mindenképpen kell lazítania beidegződött központosító kormányzásán, a feladatok közül, amit lehet, le kell osztania helyi szintre, magának csak a külügyet, a hadügyet és a pénzügyet hagyva meg. Ebben az esetben felmerülhet Románia föderációvá való átalakulása, a történelmi központokban felállítva helyi parlamenteket: Erdélyben Kolozsváron, Moldovában Ia§in, Havasalföldön pedig Bukarestben vagy Craiován, a központi parlament pedig Bukarestben működne. A Székelyföldnek Erdélyen 9 Horváth Gyula: Európai regionális politika. 1999. 350