„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században
belül is külön területi autonómiával, helyi parlamenttel kellene bírnia, amelybe a képviselőket a városok vonzáskörzetéhez tartozó régiók adnák, valamint konzultatív jogosultsággal jelen lennének a kistérségi társulások és gazdasági kamarák képviselői. Egy teljes körű autonómia (személyi, helyi, területi) felelne meg legjobban a Székelyföld számára, mert ennek mély történelmi hagyományai vannak. Egy organikus rendszerre épülő autonómia tudná igazán biztosítani a Székelyföld számára a fenntartható fejlődést. A kantonális rendszer Erdélyben már nem igazán járható út, ugyanis a szászok nagy része elhagyta az országot, vagy ha igen, akkor a kantonokat nem a jelenlegi megyehatárok mentén kell kialakítani, mert az nem felelne meg sem a gazdasági, sem az etnikai, sem a földrajzi választóvonalaknak, ami meghatározhatja egy kanton dinamikus fejlődését. A gyeplő lazításával Bukarest részben hatástalaníthatná az országot már jelenleg szétfeszítő erőket. Az általam felvázolt ötlet egyelőre utópiának tűnhet, ismerve Bukarest vezetési stílusát, politikai gondolkodását, gyakorlatát. Azonban ha ezeket a lépéseket nem teszi meg a megfelelő pillanatban, a feszítő erők még jobban felerősödhetnek, és a hatás-ellenhatás elve alapján ez hosszú távon elvezethet Erdély önállósodásához. Ennek a csírái már most megvannak, a gazdasági fejlődéstől meg a politikusoktól függ, hogy ezek mennyire fognak felerősödni. Megfigyelhető, hogy a Kárpát-medence szintjén a személyi, gazdasági kapcsolatok egyre jobban erősödnek, a tudományos értelmiségi elit is egységessé válik. Erdélyi szinten kialakulóban van egy magyar-román értelmiségi réteg, mindkét félnek azonos az értékrendje, amely az együttműködésben (kutatócsoportok, konferenciák stb.) nyilvánul meg. Egyre jobban felerősödik az erdélyi társadalomban a transzszilván tudat, nemcsak a magyarságban, hanem a románokban is. Már ennek is megvannak a nyomai, pl. a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemnek több kapcsolata van Budapesttel, mint Bukaresttel, a külföldi előadók Budapesten keresztül érkeznek Erdélybe, az erdélyi román vállalkozók üzleti kapcsolataikat is inkább Magyarország felé alakítják ki, Budapestre járnak szórakozni, vásárolni. A centrum-periféria hatás Magyarország, Budapest szívóhatásában nyilvánul meg, amely hazánknak az Európai Unió teljes tagjává való válása után felerősödhet. Egy 1999 júliusában közétett közvélemény-kutatás alapján (a megkérdezettek csak kizárólag erdélyi románok) az erdélyi románok 55%-a kívánja Erdély gazdasági autonómiáját. Joggal feltehető a kérdés: Mi lesz Erdély sorsa a közel- vagy távoljövőben? A jelenlegi társadalmi-gazdasági folyamatokat figyelembe véve egyáltalán létezike többféle forgatókönyv? Véleményem szerint Erdély sorsát az fogja eldönteni, hogy ki fogja a térségben a stratégiai ágazatokat (pl. az energiaszektort) birtokolni a privatizálás után. Abban az esetben, ha a megfelelő pillanatban lesz elegendő kihelyezhető magyar tőke és a cégek részt vesznek a privatizációban, a közeljövőben Erdélyben akár egy magyar-román kondomínium is kialakulhat. 351
