„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században

karbantartása). A téli turizmus nemcsak azért fontos, mert ehhez a vidék földrajzi, éghajlati feltételei megfelelnek, hanem azért is, mert főleg Csíkszeredában a téli sportok különböző formái (jégkorong, gyorskorcsolya, műkorcsolya, alpesi sí, sífutás, szánkó) tekintélyes múlttal és jó szakemberekkel rendelkeznek. A turizmus működtetéséhez szükséges szellemi tőke is kialakulóban van. Gyergyószentmiklóson működik a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Turisztika szakának egy kihelyezett tagozata. Természetesen anyagi tőke és politikai akarat szükséges ahhoz, hogy a meglévő emberi erőforrásokra és természeti adottságokra építkezhessünk. A mezőgazdaságban inkább az alpesi állattartásra és egy erre ráépülő feldolgozóiparra kellene a hangsúlyt fektetni, nem pedig a földművelésre (kevés és gyenge minőségű a termőföld). Ehhez fajtajavításra, a feldolgozóiparban pedig versenyképes technológia behozatalára van szükség, és nem utolsósorban a gazdakörökön keresztül szakmai továbbképzésre. A mezőgazdaság szerepet játszhat nagy termékfeleslegével (a gazdák a szalmát a mezőn elégetik) a helyi alternatív energiatermelés kifejlesztésében, gondolok itt elsősorban „szalmaerőművek" létesítésére. A primer szektorban alternatívát jelenthetne a biogazdálkodás és ezen belül a különböző gyógynövények (gyógyszerek, teafüvek készítése) és erdei gyümölcsök termesztése, feldolgozása, nem utolsósorban pedig az erdőés vadgazdálkodás. Az erdő- és vadgazdálkodás területén a térség rendelkezik fiatal, jól képzett szakemberekkel. Évek óta működik Csíkszereda és a soproni egyetem között a távoktatásos képzés. Az ipar területén a könnyűipar bizonyult életképesnek: hús-, tej-, malomipar, ásványvíz, sör, konfekció, fafeldolgozás, bútorgyártás. Az ipar ezen ágazatainak is jelentős fejlesztésekre (termékszerkezet-váltás és a technológiai színvonal fejlesztése) van szükségük, ha piacképesek akarnak maradni. Lehetőleg olyan nyugati partnert kell találni, amely nemcsak tőkét, de szakmai tapasztalatot és piacot is tud biztosítani. A kereskedelmet jelenleg az egyoldalúság jellemzi: az olcsó nyersanyagkivitel és a nyugati áruk dömpingje. (Pl. a parajdi sót kősóként exportálják ahelyett, hogy új technológia behozatalával, helyben állítanák elő a finom sót.) Az utóbbi tíz évben elsősorban a megyeközpontokban figyelhető meg a korszerű üzleti szolgáltatások bővülése, új banképületek, társaságok megjelenése (bankkártya, számítógépes bankszámla-ügyintézés), amelyek éreztetik jótékony hatásukat. Mindezektől függetlenül nagyon fontos, hogy országos szinten átszervezzék, privatizálják a pénzügyi szektort. A térségnek rossz a közlekedése, az utak rendkívüli mértékben le vannak terhelve. Ez azzal magyarázható, hogy állapotuk az országos átlagnál gyengébb, ugyanakkor a Székelyföldön nagyobb a vállalkozási kedv, mint az ország többi régiójában, így itt az utak jobban igénybe vannak véve. A meglévő utak újjáépítése feltétlenül szükséges. Az eljövendő gyorsforgalmi út (BudapestSzolnok-Nagyvárad-Kolozsvár-Segesvár-Brassó), valamint a dél-erdélyi autópálya (Szeged-Arad-Déva-Szeben-Brassó) elkerüli ugyan a Székelyföldet, ez azonban nem is okoz problémát, főleg ha arra gondolunk, hogy a régiónak a húzóágazata remélhetőleg a turizmus lesz, a tiszta környezet, levegő megőrzése fontos (a hőmérsékleti inverzió, valamint a székely medencék fekvése miatt, fő348