„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században

változtatott az emberek regionális identitásán, és ez leginkább a Székelyföld esetében igaz. A románsággal eddig folytatott kapcsolata viszont jelentősen megváltozott. „Ennek a változásnak az a lényege, hogy a gazdasági, kereskedelmi és kulturális közvetlen kapcsolat mellett megjelent a román állam által közvetített kapcsolat."

6 Az erőviszonyok száznyolcvan fokos fordulatot vettek, az erdélyi magyarság és a székely ember kiszolgáltatottá vált a hatalommal szemben, új túlélési stratégiát kellett megtanulnia, ami jelentős energiájába került. A második világháború és Észak-Erdély visszacsatolása még a háborús viszonyok mellett is egy rövid lélegzetvételt jelentett a Székelyföld számára. A rövid ideig tartó magyar uralom ellenére a magyar kormány próbálta ott folytatni a régió fejlesztését, ahol a század elején, az első világháború kirobbanásával az félbeszakadt. Jelentős állami befektetéseket eszközöltek a közlekedés és a turizmus területén. Ez a rövid időszak azonban nem volt elegendő a modernizáció befejezéséhez.

7 A helyzet igazán a párizsi békeszerződések és a kommunista hatalomátvétel után vált súlyossá. Az erdők és a termelőeszközök államosítása, valamint a termőföld részleges kolhozosítása már jelentős érvágást jelentett az erdélyi magyarság számára, mind anyagiakban, mind az identitás megőrzése szempontjából. Ez utóbbi főleg a székelységet érintette érzékenyen, ugyanis a székely identitás egyik fontos alkotóelemét, a magán- és a személyi tulajdon szabadságát rombolták le. A kommunizmus gazdaságpolitikája még azelőtt tönkretette a gazdaság hagyományos területeit, mielőtt a modernizáció egy változatos gazdasági szerkezetet kialakíthatott volna. A szocialista iparosítás nem követte a térség természeti adottságait, hagyományait, már meglévő gazdasági szerkezetét, hanem a fejlesztéseket alárendelte az etnikai számarányok megváltoztatásának. Az iparosítás nyomán vidékről beáramlott a lakosság, egyre több lett az első generációs városlakó meg az értelmiségi. Kialakult a kettős életforma, vergődés valahol a falu és a város között. A munkahely a városhoz, az identitás a faluhoz kötötte az emberek nagy részét. Akik beköltöztek a városba, azok sem tudtak teljesen elszakadni a vidéktől, nem utolsósorban megélhetési szempontok miatt sem. Az erdélyi, de főképpen a székelyföldi városok lélekszáma ekkor emelkedik jelentősen. Egy üde szmfolt ebben az időszakban a Maros-Magyar Autonóm Tartomány rövid fennállása. Az 1989-es fordulat a huszonnegyedik órában következett be az egész ország, valamint Erdély és a Székelyföld számára (pl. falurombolás stb.). A fordulat után újra megnyílt a lehetőség a Székelyföldön, hogy a század elején elkezdődött, majd a második világháború idején rövid ideig tartó modernizáció folytatódjék. Ahhoz, hogy a napjainkban is létező gondokat meg tudjuk oldani és a Székelyföldet egy növekedési pályára tudjuk állítani, a múlt század végi, jelen század eleji struktúrákhoz kell visszanyúlnunk. A térség akkor is, és most is perifériának számít. Napjainkban is rendkívül rosszak a közlekedési fel6 Kolumbán Gábor: A Székelyföld mint fejlesztési kihívás. Korunk, 1999/4., 5. 7 Lásd erről bővebben Oláh Sándor „Kormányzati fejlesztések a Székelyföldön, 19401944" című tanulmányát. 344