„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Kánya József: Erdély regionális fejlődése a XX. században
alapjául szolgálhat majd a közeljövőben egy egészséges területfejlesztő regionális politikának. A román „szakemberek" Románián belül ügy szerették volna kialakítani a régiókat hogy azok a Kárpátokon keresztül egymásba nyúljanak, azaz moldvai és havasalföldi megyék egy régiót alkossanak a különböző erdélyi megyékkel. Az uniós szakemberek ezt azonban nem hagyták jóvá, így a régiók határa a Kárpátok vonalát követi. Romániát felosztották hét nagy régióra: Havasalföldet és Moldovát két-két, Erdélyt pedig három részre. Erdélyben a következő régiókat alakították ki: Északnyugat-Erdély (Szatmár, Máramaros, Beszterce, Kolozs, Szilágy, Biliar megyék), Délnyugat-Erdély (Arad, Temes, KrassóSzörény, Hunyad, Fehér), Délkelet-Erdély, tulajdonképpen Románia központi régiója (Maros, Hargita, Kovászna, Brassó, Szeben, Fehér). Ez utóbbi az ország legkiegyensúlyozottabb régiója, mert nagyjából azonos fejlettségű megyék alkotják. A jelenlegi Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjának (PDSR) kormánya Románia új regionális felosztását tervezi, melynek alapja a román történelmi térszemlélet. A makrorégiókat tulajdonképpen ebben az esetben is a megyék alkotják és a Kárpátok vonalát is tiszteletben tartják, de Erdélyen, valamint Moldován és Havasalföldön belül a Zöld Könyvhöz képest változnak a határai. A mai értelemben vett Erdélyen belül külön régióként fog szerepelni a Bánság (Bánat), a Partium Máramaros megyével (Crisana-Maramures) és a földrajzi értelemben vett Erdély (Transilvania). A Kárpátokon túli területen Olténia, Munténia, Dobrudzsa, Moldova és Bukarest külön régióként szerepel majd. Miután lelki szemeink előtt felosztottuk Romániát, érdemes megvizsgálnunk Erdélyen belül egy sajátos jellemzőkkel bíró régiót, amely a történelem folyamán mindig is különleges helyzetben volt úgy földrajzi, mint gazdasági, politikai, közigazgatási, etnikai szempontból. Az előzményekből talán már sejteni is lehet, hogy ez a térség nem lehet más, mint a Székelyföld. Maga a térség elhelyezkedése is önmagáért beszél. Székelyföld nemcsak Erdélyben, hanem a Királyi Magyarországon és az Osztrák-Magyar Monarchián belül is egy sajátos régiónak tekinthető. Ha egy térséget régiónak tekintünk, akkor joggal feltételezzük, hogy be is tudjuk határolni, megvannak a saját földrajzi határai. A székelyek által lakott terület az Osztrák-Magyar Monarchián és a történelmi Magyarországon belül is perifériának számított földrajzi, gazdasági és etnikai szempontból is. Ami a fekvését illeti, ma csak annyival jobb a helyzet, hogy Románia középpontjában helyezkedik el, de mostanáig nem tudta az elhelyezkedéséből adódó előnyét megfelelően kihasználni, ami nem utolsósorban a mindenkori román kormány megkülönböztető politikájának az eredménye. A század elején bekövetkező fejlődést, a modernizációs problémákra adható lehetséges válaszokat (1902-ben a Tusnádon szervezett Székely Kongresszus elemezte a különböző problémákat, és megoldási alternatívákat is kidolgozott) az első világháború félbeszakította. Pl. ha csak a vasútépítést vizsgáljuk, a világháború előestéjén már készen voltak a tervek a Csíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötő vasútvonal építésére. Ez a vonal és a többi fejlesztési terv azóta sem valósult meg. A trianoni döntés után nem beszélhetünk a korábbi értelemben vett fejlődésről Erdély és a Székelyföld esetében sem. A térség Romániához csatolása nem 343