„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Hajdú Zoltán: A magyar földrajztudomány országszemlélete Trianon előtt és után

HAJDÚ ZOLTÁN A magyar földrajztudomány országszemlélete Trianon előtt és után Bevezetés A magyar földrajztudomány kezdetei, az első földrajzinak nevezhető elemzések a XVI. századba nyúlnak vissza. A magyar földrajztudomány követő jellegű tudományként illeszkedett be az európai folyamatokba. A XVIII. század végétől a magyar nyelvű földrajztudomány által megfogalmazott országkép a nemzeti tudat egyik sajátos részévé vált. A földrajztudomány a XIX. század utolsó harmadában vált modern, intézményesült tudománnyá mind nemzetközi, mind pedig hazai tekintetben. A modern földrajztudomány megteremtésében szinte minden országban jelentős szerepet játszott az állam, valamint az államhoz való viszony. A földrajztudomány a legtöbb országban „megszolgálta" az állami segítséget, de általában önként is vállalta a nemzeti érdekek szolgálatát. A társadalmi kérdéseket kutató, a természeti földrajzhoz képest némileg később kialakuló emberföldrajz jelentős mértékben a politikai folyamatok felé fordult. Különösen igaz ez a modern politikai földrajzra, mely az imperializmus időszakában született meg, így szinte természetes módon magán viselte a politikai korszak sajátosságainak sok jegyét. A magyar földrajztudomány nem vonhatta ki magát a nemzetközi tendenciák hatása alól, ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az európai nemzeti földrajztudományok között az egyik legkevésbé imperialisztikus (az angol, a francia, az orosz, a német földrajztudomány sokkal inkább azzá vált), legkevésbé nacionalista (a kisállami földrajztudományokban a nacionalizmus sokkal erősebb volt) jellegű maradt. Bár a magyar földrajzi irodalomban is megjelentek a XIX. század utolsó időszakában, majd az I. világháború előtt és alatt nacionalista, sőt soviniszta szellemű elemzések, a többi ország földrajzi publikációihoz képest ezt periferikus jelenségnek kell minősítenünk. A magyar földrajztudomány művelői nem nagy szimpátiával tekintettek az Osztrák-Magyar Monarchiára, sem fennállása időszakában, sem pedig felbomlása után. A Monarchia inkább negatív színben tűnt fel a magyar földrajzi elemzésekben, a magyar államiság és a gyorsabb fejlődés korlátjaként szerepelt főként. A magyar földrajztudomány az I. világháború előtti időszakra már szinte minden elemében megfogalmazta azt az országképet, hogy Magyarország egy természeti földrajzi alapokon felépült medenceállam, s történeti folyamatainak egy része földrajzi sajátosságai által meghatározott. Magyarország gazdag, nagy jövő előtt álló államként jelent meg a magyar politikai földrajzi elemzésekben. 1918-ban a földrajztudomány meghatározó képviselői felismerték az országot fenyegető veszélyeket. 1918-ban - több, korábbi sikertelen próbálkozás után 31