„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

volt. A népmozgást a Prágában székelő Központi Kitelepítési Bizottság irányította. Tagjai között volt a Belügyi Megbízotti Hivatal és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal képviselője. A cseh és a szlovák tagok kezdetben nehezen találták meg a közös hangot, különösen azt követően, hogy a potsdami konferencia után a szlovák küldöttek a magyarok csehországi szétszórását javasolták. A tervet a cseh hivatalnokok elutasították, nem hagyták jóvá „az új, idegen elemek betelepítését az országba". Véleményüket a szlovák földművelésügyi megbízott is támogatta, s kiemelte, hogy „a magyarok nemzetközi megítélése eltér a németekétől".

3 A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény megkötését követően (1946. február 27.) a Központi Kitelepítési Bizottság cseh és szlovák tagjainak célkitűzése egyre jobban eltávolodott egymástól. A Szlovák Telepítési Hivatal elnöke szerint a cseh fél „nem értette meg a szlovákok törekvéseit", és fékezi a munkájukat. 1946 decemberében a bizottság átszervezését javasolta. A kormány 1947. január 10-i ülésén a belső telepítés és a reemigráció irányításával a Központi Kitelepítési Bizottságot és a Belügyminisztériumot bízta meg, s megszervezte az új Főtitkárságot, amelybe kooptálták a földművelésügyi megbízottat, s így háromra emelkedett a szlovákok száma. Újból kimondták, hogy ha a Központi Kitelepítési Bizottság elnöke cseh, akkor az alelnöke szlovák lesz, illetve fordítva. A szlovák politikai vezetés továbbra is elégedetlen volt, annak ellenére, hogy a köztársasági elnök 27/1945-ös dekrétuma értelmében még 1945. október 3-án együttműködési szerződést kötöttek a belső telepítésben érdekelt hivatalok. Szlovákiában a Szlovák Telepítési Hivatal „a belső telepítés nemzeti jellegét", a mezőgazdaság üzemképességét biztosító szerződést írt alá a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal. Az aláíró tisztviselők „a belső telepítés következetes megvalósítása érdekében kategorizálták" a nem szláv lakosságot. Az a) csoportba sorolták a Csehszlovák Köztársaság ellenségeit, a köztársaság szétverésében aktívan részes személyeket; a b) csoportba kerültek „az imperialista, elnyomó tulajdonságokkal rendelkezők" akkor is, ha nem vettek részt a köztársaság szétverésében. A c) csoportot az antifasiszták, illetve a köztársaságért aktívan harcolók alkották. A bizottság munkájáról nem maradt feljegyzés, de feltételezzük, hogy működése nem elégítette ki az Szlovák Nemzeti Tanácsot, mert 1946. november 28-án saját betelepítési bizottságot létesített, és megbízta a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság elnökét, Daniel Okálit, és a Szlovák Telepítési Hivatal elnökét, Ján Cechet, hogy dolgozzák ki a csehszlovákiai magyarkérdés végleges rendezési tervét. A szlovákok sokat vártak az új bizottságtól, amely pl. Magyarországtól „ünnepélyesen követelte" a magyarkérdés megoldását. Ennek ellenére a bizottság hónapokig nem ülésezett, majd - érdektelenségre hivatkozva 1948-ban az ülések teljesen elmaradtak. A lakosságcsere megkezdését követően a bizottság a Magyarországról áttelepült szlovákok problémáival foglalkozott, szinte kiliangsúlyozta a lakosságcsere elsőbbségét a belső telepítéssel szemben. 3 Státní ústední archív Praha - Állami Központi Levéltár, Prága (a továbbiakban: ÁKLPr), Belügyminisztérium - Bizalmas iratok (a továbbiakban: BM-B), 1383., 1720:13 faszc, B 1383-4/12; B 1383-24/1-641/2. 291