„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

Az ellentmondásos állapotok ellenére számos Szlovákiában maradt né­met 136 és magyar település fejezte ki csalódottságát afelett, hogy nem került Magyarországhoz. 137 Hírek jelentek meg arról, hogy a Zobor-vidéki magyar falvakban mozgalmat indítottak a Magyarországhoz történő csatlakozás mel­lett. 138 Pozsonypüspöki, Stósz és Mecenzéf német lakossága Hitlerhez írott le­velében kérte, hogy községüket csatolják Magyarországhoz. 139 Az élihez hason­ló tömeges demonstrációk vagy egyéni akciók a határszakasz pontos megálla­pítása után is gyakoriak voltak. 140 A szlovák hatóságok meglehetősen érzéke­nyen reagáltak az ilyen esetekre, az ehliez hasonló, jelentéktelenebb ügyeket is ban uralkodó állapotok a magyar lakosságot is sújtották. Lásd Magyar Kultúra, (52. évf.) 1939/2., 57. „A világsajtó egy része még ma is a régi jelszavakkal dolgozik. A magyar csendőr, főszolgabíró, jegyző a szegény nemzetiségek elnyomója. Azt persze nem tudják, hogy ha a parasztság rossz helyzetéről beszélünk, akkor a magyar parasztot ugyanúgy fel kell sorolni, mint a szlovákot..." 136 MOL K 64 (Külügymínisztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1938 ­65 -1454. A szepesi és gölnici németek a prágai német és olasz követségen sürgették, hogy területüket csatolják Magyarországhoz. 137 MOL K 64 (Külügyminisztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1938 ­65 - 1148. A nyitrai magyarság körében feszült a hangulat. Több ízben kifejezték vá­gyukat, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. 138 MOL K 64 (Külügyminisztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1939 - 7 - 231. 139 Molnár Imre: i. m. 82. - „Az 1838-as határváltozás és a felső-Bódva-völgyi németség (Mecenzéf, Stósz)" címmel olvashatnak erről Ilyes Zoltán tanulmányában. i« SSUA Ku. prez. K 256. c. 80014/1938. - 1938. november 7-én a (Gölnici járásban fek­vő) szepességi falvakban aláírásgyűjtési akció indult meg a szvedléri katolikus plébános vezetésével, hogy a Gölnici (gelnicky okres) járást Magyarországhoz csatolják. A jelentés szerint a szvedléri pap, Bartha Lajos számos szvedléri és szepesremetei lakost aláírásgyűj­téssel bízott meg. Bartha és a megbízott személyek ellen a hatóságok büntetőeljárást indí­tottak. Lásd SSUA Ku. prez. K 256. c j. 752. döverné/1938. -1938. december l-jén a határ­megállapító bizottság három szlovák delegátusa a demarkációs vonal magyar oldalán fekvő Jászóváralján éjszakázott. Amikor Jászó lakossága erről értesült, mintegy 300 főből álló tömeg Jászó Magyarországhoz csatolását kezdte követelni. A rendőri és határőrizeti erők a tömeget feloszlatták, az incidens során egy rendőr könnyebb sérülést szenvedett. A tömeg megpróbált átkelni a demarkációs vonalat képező hídon, Mindent vissza!, Jászót vissza!, Éljen Horthy Miklós, Magyarország kormányzója! stb. felkiáltásokkal. A tömeget feloszlatni próbáló rendőröket néhányan kövekkel dobálták meg, két tüntető az egyik ha­tárőrtől megpróbálta elragadni a fegyverét - sikertelenül. Lásd SSUA Ku. prez. K 256. c. j. 12022/3. oper. 1938. - A demarkációs vonal közvetlen közelében fekvő néhány községben azt követően bontakozott ki Magyarország melletti szimpátiatüntetés, hogy a budapesti rádió bemondta, hogy az említett községekbe a magyar csapatok fognak bevonulni. A je­lentés leszögezi, hogy oda az egyezmény értelmében katonaság nem küldhető, de min­denképpen szükséges megfelelő biztonsági erőt küldeni a nyugalom megőrzése érdeké­ben. Ilyen esetek - mint említettük - az idő múlása ellenére is előfordultak. Vö. SSUA Ku. prez. K 256. c. 449/1939. - Felsőpokorágy községből 1939. április 11-én mintegy 25 főből álló küldöttség Magyarországra, Rimaszombatba utazott, hogy követeljék községük Ma­gyarországhoz csatolását. (A kihallgatott személyek a szlovák hatóságok előtt tagadták, hogy az említett szándékkal utaztak Rimaszombatba. Elmondásuk szerint céljuk az volt, hogy a határ magyarországi oldalán fekvő földjeik műveléséhez a magyar hatóságoktól állandó határátlépési engedélyt kérjenek.) 273

Next

/
Thumbnails
Contents