„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

rány községben az éjféli mise után a lakosság körében nemzeti tüntetés bontakozott ki, a szlovák himnusz is elhangzott. Amikor a csendőrség feloszlatta a tüntetést, a tömeg ellenük fordult. A leadott riasztólövések egy kislányt halálra sebeztek.

133 A komjáti és surányi esetek elkeseredést váltottak ki a szlovákságból, a témával foglalkozó összes szlovák szerző említi ezeket - leszámítva a csendőrök bocsánatkérését és áthelyezését. A mai napig a „magyar elnyomás" jelképeiként fogják fel a történteket, talán azért is, mert e két település döntő többségében szlovák lakosságú volt. A közigazgatási tisztviselők szlovákellenes túlkapásait szintén igen nehéz volt megfékezni. Ezeket az állapotokat jól összegzi Esterházy János Csáky István magyar külügyminiszternek 1940 decemberében írott levélrészlete, melyben a magyarországi szlovákság politikai szervezkedésének lehetővé tételéért, valamint a csendőrségi és közigazgatási túlkapások erélyesebb megfékezéséért szállt síkra: „Hogy ez nem csekélység, amit a magyar csendőrtől vagy jegyzőtől kíván az ember, azzal tisztában vagyok, mert például bizonyítani tudom azt, hogy Kassa környékén a közművelődési testület titkára a csendőrök segítségével a szlovák iskolákból elkoboztatta azon szlovák nyelvű tankönyveket, melyeket a magyar kultuszkormány megbízásából a Szt. István Társulat adott ki, és így ezek a barmok nem vették észre azt, hogy olyan könyveket koboztak el, melyeket a magyar kormány rendeletéből használtak a tót iskolákban. Ilyen és hasonló példákat sokat tudnék Neked bemutatni. Természetesen egy ilyen csendőr, jegyző vagy szolgabíró, aki a saját orránál tovább nem lát, nem veszi észre azt, hogy ilyen magatartással milyen veszélybe sodorhatja az országot. Nekem pedig, aki itt vagyok Pozsonyban, minden hajam szála az égnek áll.. ,"

134 Teleki Pál az 1939. augusztus 17-i minisztertanácson ugyancsak élesen sürgette a közigazgatásban az áldatlan állapotok megszüntetését, amelyek - hozzá kell tenni - a magyar lakosságot is sújtották. Többek között a következőket hangsúlyozta: „... nem habozik kijelentem a minisztertanács előtt azt, hogy amennyiben e téren gyökeres változás nem áll be, úgy adandó alkalommal nyilvánosan, a nagy közvélemény előtt fog hangot adni annak, hogy az ország ilyen körülmények között ne törekedjék arra, hogy újabb területek szereztessenek országunkhoz."

135 133 Esterházy Lujza: i. m. 98. 134 Molnár Imre: i. m. 317-320. Kiemelés: 319. Vö. MOL K 64 (Külügymimsztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1941 -194 - 65 - 5. 135 MOL K 27 (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek), 1939 augusztus 17.: Teleki „felkéri a kormány valamennyi tagját, hogy a vezetésükre bízott tárcák hatáskörében adják meg legsürgősebben a megfelelő utasításokat aziránt, hogy a magyar közigazgatás közegei megértéssel, gyors intézkedéssel intézzék az ügyeket, mert ellenkező esetben egy olyan elégedetlenségi állapot fog beállni a hozzánk visszacsatolt országrészek magyarhű lakossága körében is, amely körülményekből azt fogják levezetni, hogy (...) kár volt ezen területeket az anyaországhoz visszacsatolni. Hogyan foga az ország további revíziós igényei megvalósulása esetén tehetetlen, nehézkes és meg nem értő adminisztrációs apparátusa mellett (...) megtartani ezen területeket? Nem habozik kijelenteni a minisztertanács előtt azt, hogy amennyiben e téren gyökeres változás nem áll be, úgy adandó alkalommal nyilvánosan, a nagy közvélemény előtt fog hangot adni annak, hogy az ország ilyen körülmények között ne törekedjék arra, hogy újabb területek szereztessenek országunkhoz." - A közigazgatás272