„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

t Janics Kálmán a szlovákiai magyarok 1944-1949 közötti jogfosztottságáről írt művében már több mint húsz éve rámutatott, hogy a magyarok bűnösségének alátámasztását szolgáló, önkényesen válogatott adatokon alapuló, a nemzeti önkritikát gyakran mellőző felfogás az 1945 utáni Csehszlovákiába visszakerülő magyarok üldöztetésével függ össze. A történészek is idomultak az állampolitikai elképzelésekhez, melyek első szempontja a „dél-szlovákiai magyarság" üldözése jogosságának bizonyítása volt.

127 Az újjáélesztett csehszlovák koncepció ugyanakkor éppen a német mintát követő szlovák állam tevékenységének bagatellizálását, elkendőzését kívánta meg, így történhetett többek között, hogy az 1939 tavaszán Szlovákiából kiutasított, elűzött mintegy 120 ezer cseh nemzetiségű személy hányattatásáról a szlovák történészek csaknem „elfelejtkeztek".

128 A kommunista fordulatot (1948) követően a magyarok kálváriája - mint a Benes-féle „nacionalista burzsoá" politika műve - véget ért, de az eseményekről folytatott bármiféle elmélkedés is tabuvá lett. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a szlovák történeti irodalom említett felfogása - a 60-as évek közepétől a prágai tavaszig tartó rövid, objektívebb periódust leszámítva - a maga meglehetősen egyoldalú formájában „konzerválódjon".

129 Mindazonáltal a magyar hivatalos szervek is adtak okot a szlovák lakosság elkeseredéséhez. Már említettük, hogy a magyar kormány, pártvezetők, illetve számos mérvadó politikus, közéleti személyiség ellentétes, a visszaélések megakadályozására irányuló törekvése sok esetben „szélmalomharcnak" bizonyult. Komját községben 1938. december 18-án a helyi fiatalok egy csoportja a templomból hazatérő tömeg előtt jelszavakat kezdett kiabálni (Éljen Tiso.', Le a magyarokkal!, Éljen az önálló Szlovákia! stb.), majd elénekelte a szlovák himnuszt. A csendőrök, miután a tömeg nem engedelmeskedett felszólításuknak, a tüntetést szétverték, 12 fiatalt letartóztattak, a település káplánját, aki a tovább demonstráló fiatalok mellé állt, tettlegesen bántalmazták.

130 Esterházy János panaszt tett a Belügyminisztériumban, amelynek nyomán két napon belül bizottság ment ki a községbe az eset kivizsgálására. A dolog úgy végződött, hogy a csendőröket nyilvános bocsánatkérésre utasították - amit meg is tettek -, majd azonnali hatállyal áthelyezték őket.

131 Esterházy egy másik alkalommal azt írta, a „magyar csendőrök mindazt elpusztítják, amiért hosszú évekig dolgoztam, hogy megszerezzem a szlovákok Magyarországgal szembeni bizalmát".

132 Su127 Janics Kálmán: i. m. 47. A szerző maga is visszaemlékszik, hogy gyermekként végignézte - aki ott élt akkor, mind tudja - hogyan mentek el azok az emberek, akik nem bíztak a magyar kormányban. Állami teherautókkal, a cseh-szlovák hivatalok támogatásával, elbúcsúzva magyar ismerőseiktől, ingóságaikat elszállítva, sok esetben ingatlanjaikat értékesítve. - A második világháborút követő csehszlovákiai telepítésekről lásd kötetünkben Vadkerty Katalin tanulmányát. 128 SSUA Ku. prez. 1938. K 299. c. 325. (1939. május 4.); SSUA Ku. prez. 1938. K 299. c. 16342 - VIII. - 1939. (1939. április 24.). Vö. Janics Kálmán: i. m. 47. - Szlovákiában 1937-ben 161 ezer, 1950-ben már csak 40 ezer cseh nemzetiségű lakos élt. 129 Szarka László - Sallai Gergely: Önkép és kontextus - Magyarország és a magyarság történelme a szlovák történetírásban a 20. század végén. Regio, (11. évf.) 2000/2., 82. 130 Vietor, Martin: i. m. 60-61. Vö. Esterházy Lujza: i. m. 98. «i Uo. 98. 132 Deák, Ladislav: 1997, i. m. 44. 271