„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

tikai jogait a magyar fél biztosítja, sőt nemzeti zászlójuk és himnuszuk használata is lehetővé válik." Esterházy János a szlovákellenes csendőrségi brutalitás ellen több alkalommal felszólalt. Egy ízben személyesen kérte Horthytól és Imrédytől annak beszüntetését, akik erre becsületszavukat adták.

100 Minthogy a katonák, de főként a csendőrök jelentős része nem engedelmeskedett (majd később a köztisztviselők sem), szabotálta a kormány intézkedéseit, a kormánykörök nemzeti megbékélés megteremtésére irányuló erőfeszítései igen sok esetben hajótörést szenvedtek. A probléma egyrészt abban állt, hogy a magyar kormánynak nem volt kiforrott koncepciója a nemzetiségi kérdés megoldására. Teleki Pál kultuszminiszter, az események egyik kulcsembere valóban toleráns nemzetiségi politika megvalósítását sürgette a megnövekedett számú szlováksággal szemben. „Vallom, hogy mindenkinek vitathatatlan joga a maga anyanyelvét, ősi szokásait, a maga tradícióit ápolni, és a magyar államnak, mint minden államnak, kötelessége más anyanyelvű polgárait ebben a törekvésükben támogatni, az ismereteknek anyanyelvükön való tanítását lehetővé tenni, sőt azt istápolni" - írta.

101 Esterházy János a szlovák nép jóindulatának megszerzése és az őszinte megbékélés elősegítése érdekében mintegy 1000 km

2-es terület önkéntes visszaadását javasolta.

102 (Komját, Surány, Tótmegyer környéke nagy többségben szlovák lakosságú volt.) Bár erre vonatkozó kormányközi tárgyalások zajlottak, a területrész magyar községekre történő kicserélése nem valósult meg.

103 Az ilyen elképzeléseknek elég ellenzője akadt, másrészt a szlovákokat érintő messzemenő jogkiterjesztés azt a veszélyt is magában rejtette, hogy elsősorban a magyarországi németség fogja felhasználni túlzott követelései alátámasztására. A problémát fokozta az autonóm szlovák kormány intoleráns magatartása is. A „Dél-Szlovákia" elvesztését fájlaló szlovákság részéről a nemzetiségek iránti türelem igencsak hiányzott.

104 A kormány minden magyarországi szlovákellenes atrocitást árgus szemekkel figyelt, és azokat a magyar vezetés számlájára írva magyarellenes intézkedései igazolásaként emlegette.

105 A honvédség bevonulásával egy időben katonai közigazgatás bevezetésére került sor, amely 1938. december közepéig működött.

106 A kormány megbízottak kirendelésével igyekezett biztosítani befolyását a katonai közigazgatás heteiben, ez a befolyás azonban igen korlátozott maradt. A Felvidéken működő négy vegyes dandárparancsnokság mellé egy-egy kormánymegbízottat, a városi és járási parancsnokságok mellé pedig összesen 28 miniszteri biztost jelölt ki 99 Slovensky tyzdenník, 1938. november 17., 2. 100 Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen. Bp., 1991, 98. 101 Tilkovszky Lóránt: Nemzetiségi politika Magyarországon a 20. században. Debrecen, 1998,81. 102 Molnár Imre: i. m. 83. 103 AMZV, Právní sekce. VI/4-65. 4. f. Jegyzőkönyv a magyar-csehszlovák delimitációs bizottság november 17-ei üléséről. Vö. Deák, Ladislav: 1997, i. m. 46. 104 Molnár Imre: i. m. 86. 105 Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyarok 1938-1945 között. Regio, 1990/2., 129-147.; 1990/3., 163-190. kiemelés: 163-164. 106 Vietor, Martin: i. m. 45. 268