„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

visszaélések bemutatása azért is szükséges, mert a szlovák szakirodalom kisebb ártatlan hibáktól eltekintve teljesen megbízhatónak tekinti az 1930-as népösszeírást, ellenben kifogásolja az - úgymond az erőszakos magyarosítás tetőpontján lebonyolított - 1910-es magyar népszámlálás eredményeit. Szlovák részről ennek ellenére sem történt meg az 1910-es népszámlálás reklamált visszaéléseinek tételes bemutatása. A magyar történettudomány főként a spontán asszimilációt segítő tendenciákat hangsúlyozva mutat rá a történelmi Magyarország utolsó ilyen jellegű felmérésének torzításaira.) Az említett kifogások többsége itt Komáromban, a tanácskozáson is elhangzott magyar részről, a szlovák álláspont azonban a magyar kifogásokat nem vette tudomásul, ellenben felvetették, hogy az 1848-as vagy az 1880-as összeírások alapján alkossanak határokat. Többször emlegették Pozsonyt, mint a túlzó magyar követelések tipikus példáját, mondván, hogy ott soha nem volt magyar többség. (Ezzel kapcsolatban nem hangoztatták, hogy Pozsonyban szlovák többség sem volt soha, 1880-ban a város mintegy 70%-ban német lakosságú volt, 1910-ben kb. 15% volt a szlovákok aránya, és 1930-ban a több tízezer cseh betelepülővel, valamint a statisztikai manipulációkkal érte el a „csehszlovák" lakosság az 51%-ot.) Teleki a népszámlálással kapcsolatos problémákon kívül arra mutatott rá, hogy a magyar javaslat tisztán etnikai szempontú, nemcsak a katonai, de a gazdasági és stratégiai megfontolások is lehetőleg teljesen ki lettek küszöbölve. A szlovák megegyezési szándék hiánya a határvonal részletes áttekintése során is megmutatkozott. Etnikailag vitás igazából csak Nyitra környéke, Jolsva, valamint Kassa vidéke volt. Teleki többször hangsúlyozta, hogy a nyelvhatár minimum 50-60%-a az 1880-as, az 1910-es és 1930-as összeírások alapján egyaránt teljesen azonos, itt tehát az etnikai elv őszinte elfogadásával könnyen meg lehetne egyezni.

64 A szlovákok, a dualizmus kori magyarosítással összefüggő népszámlálási kifogásaik hangoztatása mellett, többek között üyen jellegű érvekkel éltek: „Beregszász valóban magyar vidéken van, azonban itt a közlekedés és a gazdasági egyensúly nagyon fontos alapelvéről van szó."

65 A szlovák fél stratégiájában a tudományos szempontok és az etnikai elv mellőzése mellett a vezérelv az volt, hogy minél kevesebbet adjanak vissza a vitatott területekből. A csehszlovák és kárpátaljai delegátusok 14 órakor a magyarok nélkül tartottak egyórás megbeszélést. Ennek jegyzőkönyve az említett szempontokat kendőzetlenül tárja elénk. Itt merültek fel azok az alternatívák is, amelyeket a következő két nap során fokozatosan felajánlottak a ma gyár oknak. Anton Granatier a következőket javasolta: „... engedjük át a Csallóközt, (...) átadandó területbázisnak tekinthetjük az Ógyallai, Párkányi, Zselízi járásokat, a Losonci és Lévai járások egy részét. Ha nagy lenne a nyomás, átengedhetnénk Lévát. (...) Átadhatjuk továbbá a Feledi járást, részben a Tornaijai járást, persze úgy, hogy Pelsőcöt meg kell tartanunk. [Pelsőc döntően magyarlakta település még ma is - S. G.] Ellenvetés nélkül átengedhetjük a Szepsi járást. Keleten a Királyhelmeci járás jönne szóba. Az érsekújvári vasútkedett, és a magyar lakosság 1670-re esett vissza. Uraim, ez így nem mehet tovább! Mi nem engedhetjük meg a magyar nyelvterületek ilyen rohamos elszlávosítását..." 64 Feljegyzés... i. forrás, 1938. október 13. 65 Záznam... i. forrás, 1938. október 11. 262