„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

Ez a jelenség a csehszlovákiai magyar lakosság számát és arányát jelentősen csökkentette.

60 Benest a vázolt tendencia bizakodással töltötte el. 1933-as pozsonyi propaganda-előadásán kifejtette, hogy a „csehszlovák nép" szaporasága lehetővé teszi, hogy a hamarosan bekövetkező „boldog korban 20 millió lakosa lesz a hatalmas cseh birodalomnak és ebből 15 millió a csehszlovák".

61 A magyar politikusok ezzel szemben kétségbeesetten követelték az asszimiláció elősegítésére törekvő politika beszüntetését.

62 Többek között Esterházy János 1937. november 19-én, a prágai parlamentben elmondott beszédére szeretnék utalni, amely a korszak csehszlovák nemzetiségi politikájának egyik leginkább elgondolkodtató bírálata.

63 (Mint említettük, a csehszlovák népszámlálási gárság megadását. Érthetetlen, hogy húsz év után is nagy számban élnek az országban rendezetlen jogállású őslakos magyarok. 60 Prágai Magyar Hírlap, 1933. december 24. A statisztikai hivatal cikkében közétette a népszámlálások hivatalos eredményét, miszerint 1921-ben 648 180, 1930-ban pedig 592 337 magyar élt Szlovákia területén. A cikk leszögezi, hogy mivel a magyarság tízévi természetes szaporulata átlagosan 10,4 ezrelék, 1930-ra 712 ezer magyarnak kellett volna lenni Csehszlovákiában. így a tízévi veszteség ténylegesen 119 ezer fő. Ehhez lásd Popély Gyula: i. m. 93-113.; Gyönyör József: i. m. 53-55. - 1930-ban 362 ezer fővel kevesebb magyar volt e területen, mint 1910-ben. Szlovákiai magyar Kárpátaljai magyar 1910 896 271 174 482 1921 650 597 104177 1930 592 337 115 805 Vö. Podolák, Peter: Národnostné mensiny v slovenskej republike. Martin, 1998, 12. Szlovákiai magyar 1910 1921 1930 885 397 650 597 571 952 61 Magyarság, 1933. december 8. 62 MOL K 64 (Külügyminisztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1938 - 65 - 633. 63 Molnár Imre: Esterházy János. Duna szerdahely, 1997, 304. p. „A népszámlálási eredmények a magyar lakosság állandó csökkenését és a csehszlovák lakosság rapid növekedését mutatják a magyar nyelvterületen (...), holott a magyarság szaporulata, a születések és halálozások számának összehasonlításánál kedvező képet mutat, és ez a statisztika kedvező a magyarságra nézve. Ezért komoly ember nem fogja elhinni, hogy természetes szaporulat eredménye az, hogy két népszámlálás közötti időben a csehszlovák lakosság száma 350%-kal szaporodott a Feledi járásban, 320%-kal a Zselízi járásban, közel 400%-kal a Tornaijaiban, közel 100%-kal a Szepsi járásban, majdnem 100%-kal a Galántai járásban, s ugyanezen időben természetes úton csökkent a magyarság a Kassai járásban 8100-ról 3500-ra, a Tőketerebesi járásban 9000-ről 3530ra, a Szepsi járásban 20 600-ról 16 700-ra, a Rimaszombati járásban 8000-ről 6000-re, a Lévai járásban 15 700-ról 12 ezerre és a Feledi járásban 29 ezerről 25 ezerre, holott ugyanezekben a járásokban a lakosság természetes szaporulata egészen kedvező képet mutat. Hogy az egyes községekben is milyen arányú eltolódások történtek, erre jellemzésül csak Galánta községet ragadom ki a sok közül, ahol 1921-ben még 472 csehszlovákkal szemben 2958 magyar nemzetiségű egyént mutat ki a statisztika, míg az 1930-as népszámlálási eredmény szerint ugyanott a csehszlovákok száma 1471-re emel261