„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban
nákii fogják. 39 Az előzetes megbeszélések szerint a magyar kormány október 3-ai, négy fontos kívánalmat tartalmazó jegyzékére az igenlő választ a tárgyalások napirendje előtt adta meg a szlovák delegáció, hivatalos nyilatkozat formájában. Krno ismertetéséből azonban kiderült, hogy az első pont kivételével a kérdés megnyugtató rendezése nem történt meg. Az érvelés lényege az volt, hogy általános leszerelés kezdődött meg, ami a magyar nemzetiségű katonákat is érinti. A közös magyar - cseh-szlovák rendfenntartó egységek megszervezéséről addig nem lehet tárgyalni, amíg nem nyer megállapítást, hogy a magyar kormány mely területeket igényli. Ennek rendezése után kerülhet sor a negyedik pont, azaz a jelképes területátadás megoldására. Wettstein közbevetette, hogy a külügyminiszter ígérete szerint ezek elfogadott tények, amire éles vita alakult ki. Krno a közös rendfenntartást illetően kijelentette, hogy „lehetetlen ilyesmit megengedni, amíg ez a terület Csehszlovákiához tartozik". 40 A vitába bekapcsolódó Tiso pedig többször megjegyezte, hogy „erről semmit nem hallottam", továbbá, hogy erről „a tegnapi napig egyáltalán nem volt szó, és nem kaptunk ebben az irányban semmilyen instrukciót". 41 A magyar külügyminiszter leszögezte, hogy a közös rendfenntartásra a magyarlakta területeken előfordult mcidensek megakadályozása érdekében mielőbb szükség van, továbbá rámutatott, hogy a magyar katonák azonnali leszerelése helyett az általános és fokozatos demobilizáció nem tekinthető a második pont teljesítésének. A magyar delegáció újra hangsúlyozta, hogy erre már „a magyar kormány prágai követe útján Chvalkovsky külügyminisztertől határozottan igenlő választ kapott". 42 Tiso közölte, hogy „ma itt a szlovák kormány áll, kérdés, hogy a magyar kormány most is fenntartja-e követeléseit". 43 A helyzet megváltozott, a külügyeket illetően Cseh-Szlovákiát képviselik, a szlovák belügyeket érintő kérdésekben a szlovák autonóm kormány az illetékes. Ez az álláspont azt sugallta, hogy a csehszlovák külügyminiszter ígérete a szlovákokat nem kötelezi. Emellett az is növelte az ezzel kapcsolatos káoszt, hogy a csehszlovák minisztertanács október 4-ei ülését követően Krofta külügy miniszter távozott a Cernín-palotából. Három napig a külügyminiszter teendőit az első helyettes, Ivan Krno látta el (aki 9-én már a csehszlovák delegáció tagja Komáromban), az irá39 Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához. I-II. kötet. Bp., 1965, (a továbbiakban: DIMK) II. kötet, 487-493. sz., 738-772. p. Feljegyzés a magyar-csehszlovák tárgyalásokról. - A delegáció résztvevőire lásd MOL XIX-J-1-a (Békeelőkészítő osztály iratai), 164-167.; MOL K 64 (Külügyminisztériumi Levéltár, Politikai osztály rezervált iratai), 1938 - 7 - Komáromi tárgyalások jegyzőkönyve. 40 Záznam... i. forrás, 1938. október 9. 41 Uo. Amikor Tiso harmadszor jelenti ki, hogy nincs tudomása a négy pont napirend előtti teljesítéséről, ez a következőképpen zajlott: Tiso: - Tudni akarjuk, hogy mely területről van szó. Kánya: - Ezt közlöm önökkel, bár ígéretet kaptunk, hogy ezek a pontok a napirend előtt teljesülnek. Tiso: - Erről nem tudok. (O torn neviem.) - Tiso ezzel folyamatosan elhárítja a felelősséget. 42 Feljegyzés... i. forrás, 1938. október 9. 43 Záznam... i. forrás, 1938. október 9. 257
